2018. február 23., péntek

Elena Ferrante: Meine geniale Freundin

A szerző neve, valójában csak egy pszeudonim, ami alatt az olasz írónő 1991 óta alkot, de valódi kilétét szeretné titokban tartani. A 4 részes Nápolyi Saga, aminek első kötetét most olvastam 2011-ben jelent meg olaszul és 2016-ban indult világhódító útjára.


Elég nehezen sikerült ráhangolódnom a regényre, a feléig nehezen ment, nehezen birkóztam meg a sok-sok szereplővel is, de utána már tetszett és olvastatta magát. A regény folyam 2 lány Elena (Lenú) és Rafaella (Lila) életreszóló barátságának története. Az első kötet bemutatja a lányokat, a családjukat, környezetüket, életüket, gyerek- és kamaszkori problémáikat. 4. osztályos korukig együtt járnak iskolába, de akkor az okos, felvágott nyelvű Lila nem tanulhat tovább, a szülei nem engedik és nem engedhetik meg maguknak. Lenú, a mesélő, tovább tanul, ő mindig is valamiféle példaképet látott a kiszámíthatatlan és – pozitív értelemben – nagyravágyó Lilában, vele versenyez, neki tanul, neki olvas, neki akar bizonyítani. Lila eleinte véznaságával, gyerekes testalkatával tűnik ki, na meg persze az egyéniségével, idővel azonban már szépsége emeli ki kortársai közül. Lila öntörvényű, gyönyörű, okos, azt csinálja és mondja, amit gondol, ezért nem szereti mindenki, barátnője Lenú, aki gimnáziumba is jár, állandóan kételkedik magában, a szépségében, a képességeiben, Lilához hasonlítja magát, jó lélek, mindenkinek segít, szeretik, de kisebbségi komplexusa van. Azt hisztem nagyon sokaknak van ilyen barátnője, barátja, akit az ember csodál, akinek mindene megvan, aki mindent tud, megszerez és mindenben jobb, mint az ember saját maga, legalábbis látszólag.
Az első kötet a lányok 16 éves koráig tart, mikor Lenú immáron évek óta menthetetlenül szerelmes a kissé különc Ninoba, mégis Antonioval teszi meg első lépéseit a testi szerelem felfedezsében és Lila férjhez megy a jómódú boltoshoz, Stefanohoz. A regény fináléjában az összes fontos szereplőt felvonultatja Ferrante, Lila esküvőjén, ami nem csak az ő életébe fordulópont, hanem Lenúéban is, ekkor döbben rá, h ő már idegen a gyerekkori barátai, szülei között, nem tud igazán senkivel értelmesen beszélni, a tudás, az iskola lassan falat emel közéjük és Nino lehet az egyedüli, aki kiviheti ebből a világból.
Számomra végig egyértelmű volt, h a zseniális barátnő – akire a cím utal - Lila, aki bár nem járhat iskolába, mégis mindenben kitűnik, kiolvassa a könyvtárat, egyedül tanul latinul és görögül, cipőt tervez, mindenkinek visszaszól, konok makacssággal viszi végig akaratát, legyen bármiről is szó– mégis Lila nevezi Lenút zseniális barátnőjének. Nagyon tetszett az első rész, a szereplők, a történetfűzés, Nápoly, az érzelem gazdag elbeszélés, így gyorsan bele is vágtam a másodikba.
Magyarul Brilliáns barátnőm címmel jelent meg az első rész.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése