Lori Nelson Spielman: Nur einen Horizont entfernt

Az első könyv, amit olvastam a szerzőtől rögtön a kedvenceim között landolt, így nagy reményekkel vágtam neki ennek a regényének is.

Hannah élete rendben van, ismert és elismert tv-s személyiség, az özvegy polgármester barátnője. Nem várt fordulatot hoz az életébe egy régi osztálytársnője kezdeményezése, aki köveket küld mindazoknak, akiket élete során megbántott és a bocsánatukat kéri. Ha megbocsátanak, vissza kell küldeni neki a követ és nekik is újakat kell küldeniük mindazoknak, akiktől szeretnének bocsánatot kérni. A kövek igazi lavinát indítanak el Hannah életében, velük együtt sok minden felszínre tör a múltból, amit igyekezett elfelejteni és elfedni és lassan maguk alá temetik Hannaht. Hosszú és fájdalmas folyamat során rájön jó néhány tévedésére, felnyílik a szeme, de ezzel párhuzamosan elveszít mindent, ami addig fontos volt neki. Az élet azonban új ajtókat nyit ki számára és új lehetőségeket ad, immáron önmagaként, titkok és elfelejteni akart múlt nélkül.
Komoly, helyenként már-már melankolikus olvasmány. Sajnos a főhős, Hannah nem került közel hozzám és ha ez így van, azt is jelenti mindig, h nem tetszett igazán a regény sem, így volt ez most is.

Andreas Brendt: Boarderlines

Egy fiatal kölni egyetemista srác 1996-ban hirtelen felindulásból felkerekedik egy barátjával és meg sem áll Baliig ill. Ausztráliáig. Utazgatnak, ismerkednek, szörföznek, élményeket gyűjtenek, olyanokat, amik aztán átveszik - legalábbis Andreas élete fölött - az uralmat. Innentől kezdve nincs megállás, elkapja a gépszíj: Dél-Afrika, Sri Lanka, Fiji, Új-Zéland, Indonézia, Chile, Peru, Ecuador, a teljesség igénye nélkül.

Eleinte, míg egyetemre jár, állandóan őrlődik, egyrészről tudja, nem hagyhatja abba a tanulmányait, szereti és érdekli is az egyetem, mégis egyfolytában vonza a tenger, az óceán, elvágyódik, szörfözni akar. Egy-egy kaland után jó ugyan a pontosság, a minőség, a kiszámíthatóság, amit megkap otthon, Németországban, de gyorsan rájön, h hiányoznak neki a fontos dolgok, az igazi pillanatok, amiket az utazásai alatt élt át. Szörftanárként dolgozik, el is végez egy képzést és oktató lesz, az egyetem mellett dolgozik, spórol, az utazásaiért él – tetszett, h ebbe is bepillantunk. Az utazásait egyébként nem a luxus jellemzi, sőt…a legolcsóbb helyeken is fontos, h mennyit költ, a legszegényebb országokban fordul meg és a legszegényebb helyiekkel ismerkedik.
Annyira nem tetszett az elején, ami a témát tekintve számomra meglepetés volt, mert alapból szeretem az ilyen könyveket, de nem tetszett a stílusa, alig valamit tudunk meg az országokról és néhány dolog teljesen kiakasztott, pl. amikor oldalakon keresztül ír egy dél-afrikai szkandercsatáról, aztán fél mondatban említi a jó reménység fokát – nem útikönyvet várok, de azért… Aztán mintha egyre jobban belejött volna az írásba is, a gondolatait sokkal összeszedettebben fogalmazza meg, olvasmányosabban írja le.
Miután befejezi az egyetemet, tovább őrlődik, egyrészről most már lenne lehetősége, h utazgasson, de a kötelességtudat kínozza, míg végül az utazás mellett dönt. Nyáron Franciaországban egy szörftábor vezetője, Új-Zélandra is hasonló okból kerül és a keresett pénzből szörfözik az év többi részében. Jönnek a nagy kalandok és a még nagyobb hullámok, sok szörföst ismer meg, sokszor ír magáról a szörfről, engem ez annyira nem kötött le, de emellett van sok vicces, szívmelengető, érdekes epizód, belecsempész egyre többet a helyiekről, az országokról és saját magáról.

Átélni a pillanatot, ahelyett, hogy előkapnád a fényképezőgépet, hogy egy gyenge fotót készíts róla.

Meglepően őszintén ír a kábítószeres kalandjairól is, de egy idő után egyre többször jelentkezik az érzés, h csodálatos szörfözni, de hiányzik valami, h haza vágyik, túl messze van mindenkitől, hiányzik neki, h kettesben legyen valakivel. Rájön, h valamikor ez a sokak által irigyelt és vágyott élet, az állandó utazgatás is elveszti a báját, mert ugyanúgy hétköznapivá válik, rutinná, mint minden más és ekkor képes meghozni az újabb nagy döntést és a világjáró kalandok után a hétköznapi élet kalandjaiba veti bele magát.
A könyv felépítése kicsit olyan, mintha minden utazásnak egy blogbejegyzést szentelt volna, az utazások közben idővel lesz egy naplója, gondolom a könyv alapja, mert úgy nézem blog valójában nem volt. Vannak olyan fejezetek, amik nagyon olvasmányosak, de egészen a végéig felbukkannak olyanok is, amiket mintha valaki más írt volna, ezek döcögősek, unalmasak voltak nekem.

Patricia Gucci: Gucci

Megláttam ezt a könyvet és azonnal kellett. Nem vagyok sem divat- sem márkabolond, mégis nagyon érdekelt a regény és a híres világmárka, valamint a Gucci család története.

A könyv első fele inkább csalódás volt, mert az alcímével (Egy sikeres dinasztia története) egyáltalán nincs összhangban, nekem inkább úgy tűnt, a szerző saját szülei szerelmét és saját anyját akarja piedesztálra emelni. Ennek ellenére ez is érdekes volt, olvashatunk a híres márka kezdeteiről, de mégis inkább Aldo Gucci és szerelme, szeretője Bruna története ez sokkal inkább, mint a világmárkáé. Hihetetlen, h még a 70-es években is mennyire más volt a közerkölcs Olaszországban, ami a válást, a házasságon kívüli gyerekeket illeti, ebbe is bepillanást kapunk Patricia történetén keresztül. Meglepő módon, annak ellenére, h az elején az volt az érzésem, isteníti az anyját, nagyon is őszintén írt arról, mennyire kevés figyelmet és szeretetet kapott tőle. Anyja nagyon szenvedett a lány apja nélkül, bár szeretettel ír az édesanyjáról, de már gyerekként jobbnak találta a bentlakásos iskolát, mint hogy az anyjával éljen, miközben az elkísérte a Gucci ház fejét üzleti útjaira. Felnőve Patricia egy igazi álom jetset életbe csöppen, rengeteg utazással, ismert emberekkel, pénzzel, hatalommal, megvan mindene. Mégsem egy rózsaszín sikertörténetről van szó, hisz az időközben nemzetközi márkává, a luxus megfelelőjévé váló Guccinál komoly belső harcok folynak a családon belül, még több hatalomért, még több pénzért. Sikerül is túljárni az idős Aldo Guccinak, Patricia apjának az eszén, így több, mint 80 évesen elveszít mindent és még börtönbe is kerül, ez igazán meglepett. Azért azt hozzá kell tennem, h itt a pontos okot, miért is ítélték el, nem igazán sikerült megértenem, eléggé felületesen és szerintem a kívülálló számára érthetetlenül ír erről. A végére mégis megkedveltem a szerzőt és a szüleit, megismerve hullámvölgyeiket és hegyeiket, összességében tetszett a könyv.

Petra Hülsmann: Glück ist, wenn man trotzdem liebt

Isa teljesen normális életét szabályozott keretek között éli. Mindennek megvan a maga helye és ideje, megvan a lány rövid- és a hosszútávú terve az életre.

Alapvetően aprócska változásnak tűnik, h a munkahelyével, a virágbolttal szemben, a kis thai büfé helyén egy új étterem nyílik, mégis ez forgatja fel Isa életét. Új ízeket ismer meg és új barátokat szerez, lazul a „hét rendje” és a rekordokat döntögető melegben bejárja Hamburgot, miközben lassan rájön, h két férfi között vívódik.
Van egyrészről az igazi, aki abszolút minden elvárásának megfelel és akibe pont ezért bele akar szeretni és bele kell szeretnie és van az ideális pasitól fényévekre leledző, aki mégis Isa gondolataiba tolakodik…Ez a szembeállítás, ez a dilemma tetszett, mert nagyon is életszagú: megalkotunk magunknak egy ideált, még olyan szerencsések is vagyunk, h találkozunk vele, mégsem tudunk beleszeretni, mert a szerelem nem ilyen egyszerű. Megfelelhet valaki minden elvárásunknak, de ha nincs meg a kémia, a szikra, nem fog működni a dolog.
Olvastatta magát, a kis könnyed, jól megírt limonádé sok-sok szituáció komikummal, minden a helyén volt és a helyére került, tetszett, biztosan fogok még olvasni a szerzőtől.

Julian Fellowes: Snobs

A könyv várólistán volt kb. ezer éve, de annyira sosem érdekelt, h bele is kezdjek.
Edith bár jó, de nem nemesi családból származik, nem hozományvadász, de nagyon érdekelt abban, h Charles, egy fiatal, közepesen vonzó és még kevésbé izgalmas vele nagyjából egykorú Lord elvegye.

Amikor ez megtörténik mégis unatkozik mellette, nem szerelmes és kiderül, h a pasi címe, rangja azért nem elég egy boldog élethez. Gyorsan hozzászokik az új státuszával járó privilégiumokhoz, de másra, többre vágyik, ezért aztán beleugrik egy provokáló kapcsolatba. De Londonból, egy nem túl sikeres színész oldaláról, hirtelen és váratlanul nem is tűnik egykori élete annyira szürkének és unalmasnak, ráadásul a féltékenységét is feltüzelik. Edithnek választania kell a magánélete és a nyilvános élete között, nem lehet mindkettőben sikeres és boldog, se a férjével, se a szeretőjével. Igazán érdekessé ekkor vált számomra a regény, hisz Edith, ballépése után mindent elkövet, h visszakapja a Charlest, na nem csak merő nosztaligából és pénzéhségből, immáron egyéb okai is vannak. Ezzel egy rafinált játszma veszi kezdetét Edith és anyósa között. A regény remekül mutatja be az angol arisztokráciát, a felső tízezret és az ott uralkodó szokásokat, szeszélyeket. A történetet Edith barátja egy fiatal színész meséli, meglehetősen szenvtelen stílusban, ez valahogy mégis nagyon illett az egészhez és kimondottan tetszett. Ahogy összességében az egész regény, egy kicsit döcögősebb, kevésbé izgalmas kezdés után, olvastatta magát.
A szerző Oscar-díjat nyert a Gosford Park forgatókönyvéért és a Downton Abbey-vel az utóbbi évek egyik legsikeresebb sorozata fűződik a nevéhez.