2015. április 27., hétfő

Matthew Norman: Házas-társas

Ez is kölcsön könyv volt és bár érdekelt, kicsit megrendült a bizalmam, mikor egy ” Fejős Éva könyvtára” könyvjelző esett ki belőle, mert ő nem a szívem csücske.


A szövegíróként dolgozó Tom Violet a harmincas évei közepén jár és élete épp több fronton is válságba jutott. Feleségével, Annával testvért szeretnének kislányuknak, a cserfes Allienek, de ahelyett, h Tom a tettek mezejére lépne, szövegíró beosztottjával, a fiatal és gyönyörű Katievel flörtöl és róla ábrándozik. Apja, Curtis elismert író, aki épp most kapta meg a Pulitzer-díjat, fia egy kicsit az ő árnyékában él, az ő házában laknak stb. Nem elégedett a munkájával sem és bár elő akarják léptetni, ez saját maga arcul köpése lenne, így inkább megfricskázva a céget felmond. Mire idáig jutunk, a házassága már válságban van, hisz annyi a csábítás manapság és olyan könnyű beleugrani valami újba, izgalmasba a megszokott helyett. Tom viszont szereti a feleségét és bár csak a véletlenen múlik, h nem enged a kísértésnek, végül mégis a családját választja, ahogy a felesége is, így válságuk happy enddel végződik. Az apjának is komoly szerep jut a könyvben és ez a szál is tanulságosan végződik, számomra az egészből egy nagyon kerek történet jött ki.


Megszerettem a szereplőket, azért látszik, h pasi írta, Tom, a főszereplő figurájárt és a szeleburdi apa Curtist nagyon jól hozza és bepillantást enged egy nem mindennapi, de mégis szép apa-fiú kapcsolatba. Nagyon bírtam a kislányát, Alliet, annyira édesen hozza a 7 éves formáját, igazi üde színfoltja a könyvnek. A problémák, amiket a regény felvet, nagyon maiak és a megoldások – bár talán egy picit idealizáltak, de – hihetőek. Érdekes volt ezúttal egy férfi író ill. egy férfi szereplő szemszögéből olvasni a házasságról, kapcsolatról és annak nehézségeiről. Összességében szórakoztatónak tartottam, egy jó stílusban megírt regény érző és hibázó emberekről, akik a nehézségek ellenére mégsem rúgják fel a kapcsolatukat, hanem megbocsátanak és küzdenek érte.
A címe ötletes és a borítója is nagyon tetszett, bár az elején az „Egy pasinak is jár az újrakezdés” szerintem kicsit félrevezető, mert bár, ha úgy vesszük tényleg újrakezdés ez, de nem a klasszikus értelemben.
Mivel a könyvet az egyik barátnőm ajánlotta, így az bekerült ebben a kategóriában a 2015-ös nagy olvasási kihívásomba is (egy könyv, amit egy barátom ajánlott).

2015. április 24., péntek

Amy Silver: Was bleibt, wenn du gehst

Bár Amy Silver több könyve is megvan, mégis a legújabbal kezdtem és biztosan sorra fog kerülni a többi is.


Az elbeszélés mód nem lineáris, lassan adagolja az írónő az információkat, fejezetről fejezetre alakul a kép a 6 jó barátról, akik egyszer együtt töltöttek egy nyarat egyikük családjának franciországi házában, h felújítsák azt. 14 év és rengeteg történés után újra ott találkoznak, de már csak öten, az egyikük már nem él. Többek között ezért is szakadt meg a kapcsolatuk. A viszontlátás nem könnyű: régi sérelmek, titkok kerülnek újra felszínre, sebek szakadnak fel és gyógyulnak be, sikerül rendezni a helyzetet, de helyreállítani a barátségot nem. Azonban néhány hónap elteltével az egyikük halálos beteg lesz, ez újra összehozza a régi csapatot a franciaországi házban, h az utolsó időt együtt töltsék. Újabb múltidézéssel lesz teljes a képünk a 6 jó barát történetéről és a jelen nagyon érzelmes lezárást hoz a regénynek.
A könyvet rengeteg elküldött és el nem küldött régi levél és e-mail színesíti, amik jól bemutatják a szereplők akkori lelkivilágát, érzelmeit, gondolatait és mindig tartalmaznak az olvasónak is újdonságokat. Talán a legérdekesebbenak a csoportdinamika változását találtam a barátok között a hosszú évek alatt, ki-kivel-mikor-hogy jön ki, vagy nem jön ki, ki-kivel szövetkezik, ki-kivel van együtt, kibe szerelmes. Eközött a 6 ember között van minden, amiről érdemes írni, olvasni és amiért érdemes élni…
Egy nagyon érdekes és érzelmes történet barátságról, szerelmeről, múltról, jelenről és jövőről. A vége, amikor végleg „tiszta vizet öntenek a pohárba”, már úgymond a halál torkában, könnyeikig meghatott, így váratlanul ez a regény is a 2015-ös olvasási kihívásomban találta magát (egy könyvet, ami megríkatott.)
Az írónő könyvei egyelőre nem jelentek meg magyarul.

2015. április 19., vasárnap

Graham Greene: A csendes amerikai

Thomas Fowler, a mesélő brit újságíró Vietnamban és az Indokínai háborúról tudósít, ami 1946 és 1954 között zajlott a francia gyarmati hadsereg és a helyi ’Liga Vietnam Függetlenségéért’ között. A cinikus angol együtt él a vietnami szépséggel, Phuonggal, de élete minden fronton felfordul, mikor megérkezik a fiatal amerikai Alden Pyle Saigonba.


Pyle hivatalosan hivatalnok a Gazdasági Minisztériumnál, valójában azonban a CIA ügynöke, aki kikerülve az egyetemről naiv megszállottként küld ártatlanokat a halálba. Ráadásul már az első pillanatban szemet vet Phuongra és nem kell sok idő, míg a lány már vele él. Fowler érzelmeit a lány iránt ironikus módon csak Pyle Phuong iránti szerelme ismerteti fel vele. Ám az újságírónak nem kell sokat szenvednie mindettől, a csendes amerikait nem sokára holtan találják, amiben ő sem teljesen ártatlan, ezután visszakapja a lányt.
Minden rendbe jött körülöttem, amióta meghalt, de hogy kívántam, bár lenne valaki, akinek megmondhatnám, mennyire sajnálom.
Ezzel zárja a brit író egyes szám első személyű regényét.
Nagyon érdekes regény egy számomra ismeretlen világról, aminek mind politikai-, mind társadalmi összefüggéseit remekül mutatja be az író. Tetszett, h a háború csak közvetve van jelen, inkább az emberekre gyakorolt hatásában, a hétköznapi történésekben és következményekben fedezzük fel.
A 3 főszereplő a térség akkori és jövőbeni történetének 3 fő nemezetét szimbolizálja. Fowler a régi, erőtlen európai gyarmati hatalmakat szimbolizálja, akiknek ideje lejárt Ázsiában, de ezt nem akarják elfogadni. Pyle Amerikát képviseli, aki viszont a szituációt naivan és teljesen tévesen ítéli meg. A fiatal Phuong maga a vietnami nép, akiért az egész harc folyik.
Az Egyesült Államokban továbbra is antiamerikainak tartják a regényt, ez adott okott arra, h Greenet az ’50-es évektől kezdve 1991-es haláláig az amerikai titkosszolgálat állandóan megfigyelte, ahogy ez 2002-ben kiderült.
Greene főszereplőjét - egy indokínai újságíró-kiküldetés alapján - saját magáról mintázta, míg Alden Pyle alakját a cia tiszt Edward Lansdaletről. Ez utóbbi aztán az első megfilmesítésnél, 1958-ban komoly hatást gyakorolt a rendezőre, hogy az amerikai ügynök Plye – ellentmondva ezzel a regénynek – hősként, míg a brit újságíró kétséges karakterként legyen ábrázolva. Graham Greene felháborodott a filmen, amerikai propagandafilmnek nevezte. 2002-ben újra megfilmesítették a regényt Michael Caine-nel és Brendan Fraserrel a főszerepben.
A könyv az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán, az idei Várólistámon és a 2015-ös nagy olvasási kihívásomban is szerepel (egy könyv, aminek írójától még nem olvastam eddig semmit)

2015. április 12., vasárnap

Kiera Cass: Selection - Der Erwählte

Az első két részhez képest nehézkesen olvastam, számomra- főleg az elején - nem olvastatta magát. Bár nem olvastam régen az előzményeket, de az apróságokat, amikre itt helyenként utal, nem nagyon sikerült felelevenítenem, de nagyjából nyilván azért megvolt a történet.


A trilógia első oldalai után már egyértelmű, hova futnak ki az események, persze az írónő közben megpróbálta eltéríteni az olvasókat és a történetet, ezzel van a 3. részben is elfoglalva, de ez eléggé erőltetett lett. Alapvetően marad minden a régiben: lázadók, ármánykodás és egyre éleződik a viszony a király és America között.
Kicsit meg is lepett, mikor aztán a második fele jó lett, izgalmas és olvastatta magát, persze helyenként bazi csöpögős, de amit már nem is nagyon vártam, h a végére még igazán meg tudott lepni, maga a fordulat, nem valami hatalmas és eléggé logikus is, mégis. Ez a fordulat nagyon jót tett a regénynek szerintem.
Összességében a véleményem megmaradt: tetszett az ötlet, de a fenntartásaimat nem tudta eloszlatni, az új világot, amibe a cselekényt helyezte, csak körvonalazta, de nem igazán alkotta meg, amiért nagy kár. Megint az volt az érzésem, h annyira a szerelmi szálra koncentrál – ami viszont annnnyira egyértelmű végig – hogy másra nem igazán jutott energiája.
A trilógia magyarul is megjelent A párválasztó címmel. Érdekesség, h bár a történet eredetileg 3 részre volt tervezve, de az írónő bejelentette, h lesz még két folytatás. A The Heir (Az örökös) immáron az újabb generációról és az ő párválasztásáról szól, de ezúttal fordul a kocka, a hercegnő keresi párját, gondolom egyébként meglehetősen hasonló lesz a sztori.

2015. április 9., csütörtök

David Herbert Lawrence: Lady Chatterley szeretője

Mikor a 2015-ös nagy olvasási kihíváshoz mazsoláztam könyveket, akkor bukkantam rá újra erre. Így elolvasva kicsit vicces, h a „szépirodalmi mű” kategóriában olvastam, mert persze az, de a kissé vitatott fajtából.


Sir Clifford az I. világháborúban csípőtől lefelé lebénult, tolószékbe kényszerült, felesége Connie viselte gondját, úgy tűnik mindketten megbarátkoztak a sorsukkal. De aztán a nő egy kínálkozó lehetőség alkalmával odaadja magát egy felbukkanó férfinak, de a kapcsolat megreked a testiség szintjén. Közben férje még maga unszolja, h éljen teljes életet, ha ez szeretővel megy csak, akkor úgy. Ráadásul Sir Cliffordnak egy gyerek sem lenne ellenére, betegsége miatt saját gyereke nem lehet, de a származás véleménye szerint nem olyan fontos, megfelelő neveléssel remek örököse lehetne akárki gyermeke is. Bár a nő eleinte furcsának találja férje szavait, végül mégis szenvedélyes viszonyba keveredik a férje kissé mogorva, kiismerhetetlen vadőrével. A nő számára egy új világ nyílik ki, azzal egyenes arányban, ahogy érzelmei nőnek ez iránt a férfi iránt, úgy kezdi megutálni a férjét. Az író kendőzetlenül ír szerelmi kapcsolatukról, mind szóhasználatában, mind leírásaiban. A regény végén a nő komoly döntésre kényszerül, mind társadalmilag, mind érzelmileg.
A mű 1928-as megjelenése után évtizedeken keresztül számított botránykönyvnek egyrészről, mert a modern regényirodalomban elsőként a szexuális tartalmú jeleneteket kendőzetlenül ábrázolja ill. mert a két szerető közül a férfi munkásosztálybeli, a nő pedig arisztokrata. Csak a 60-as években jelenhetett meg a teljes szöveg Angilában, addig az csak külföldi kalózkiadásokban volt olvasható.
A regény kiáll a szenvedély, az érzelmek, az öszöntök és az emberi gyengédség mellett, miközben lázad a racionallizmus, a konvenciók és a tabuk ellen. A főszereplőnő, Lady Chatterley rájön, h mit sem ér a rang, az elegancia és a jólét, ha nem számíthat érzelmekre és érintésre. Az már más kérdés, h a két szerető jövőjében azért annyira nem vagyok biztos a történetet olvasva, számomra ez inkább tűnt puszta fizikai vonzalomnak és szenvedélynek, mintsem valaminek, amire a jövőt lehetne építeni. Mindenesetre a szerző vakmerőségére jellemző, h bár Sir és Lady Chatterley a regény főszereplői közé tartoznak, a címszereplő mégis a rang nélkül szerető, a vadőr.
A könyv szerepel az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is.

2015. április 6., hétfő

Anne-Marie Käfer: Lügen haben rote Haare

A könyv már jó ideje megvolt, most a címe miatt, ill. mert abban egy szín (rot-piros) is szerepelt, került elolvasásra, ezzel bekerült a 2015-ös nagy olvasási kihívásba.


Karot, a vörös hajú titkárnőt, otthagyja az orvos pasija, aki ellen aztán ármánykodik a nő. Majd meghal a nő főnöke és a céget a fia, az adonisz külsejű Paul veszi át, akiről a főnök halála előtt azt hallották,h meleg, ennek igyekszik utána járni a tűzrőlpattant lány és nem kevésbé minden lében két kanál kolléganője. Ezzel párhuzamosan Karo mindenáron be akarja bizonyítani a családjának, főleg nővérének, h a pasija létezik, így a főnöke villájába hívja őket egy villámlátogatásra, aki épp nincs ott. A családnak annyira tetszik a medencés szupervilla h maradnak, közben leamortizálva a fél házat – mindezt később végignézi Paul a beépített kamerák felvételein – dealt ajánl Karonak, eljátszák, h együtt vannak, ezzel eloszlatva a pletykákat.
Ebben elég nagy lehetőség lett volna, meg persze a sablonosság esélye is jelentős, de egyik sem lett belőle, mert nem üti le a magas labdákat, olyan semmilyen az egész, Karo összességében egy buta liba, akinek csak időnként vannak jó beszólásai, Paul egy unalmas bájgúnár és az egész valahogy fals és nem igazi. Időnként nem is nagyon tudtam hova tenni az egészet, h most én nem értek valamit, amit kellene, vagy ennyire hülyének nézi az olvasókat? Minden esetben arra jutottam, h az utóbbiról van szó:S. Szóval elvileg könnyed, aránylag jó stílusban megírt chick-lit, de nagyon is a felejthető kategória.

2015. április 1., szerda

D. Tóth Kriszta: Húszezer éjszaka

A cím Húszezer éjszaka, az több, mint 54 év. Ennyit akar eltölteni valakivel Helga, ahogy a nagyszülei, de 13 év után rádöbben, h ez nehezebb, mint gondolta.


Munka, gyerekek, megszokás, gondok…és egy idő után úgy érzi, valami megváltozott közte és férje, Tomi között. Pedig a pasi jófej, derűs, elégedett, a nőt viszont rágja valami. Helga szerint a férjének simára aszfaltozott az útja, míg ő hatalmas kanyarokat ír le – egyre inkább rájövök, h nem nagyon tudok mit kezdeni az ilyen „nagy általánosságban szarul vagyok” jellegű női könyvekkel – sikeres nő, szerető család, saját cég, menő munka, megspékelve apró-cseprő gondokkal. Persze ekkor bukkan fel a sármos idegen, aki bókol, akarja és kívánja őt, a nő nem is bírja sokáig, tetszik neki, h tetszik, h akarják. Végül egy vargabetű után rájön, h minden a szeme előtt, karnyújtásnyira volt.
Ott van minden. Mindig ott volt. Csak ő nem látta meg, mert egyszerűbb volt nem látni. Nem hallani. Nem észrevenni és lefordítani. Tominak és neki különbözik az anyanyelvük, ha kettejükről van szó. Helga kimond, Tomi csinál. De ezek rokon nyelvek. Ezeket meg lehet érteni, csak figyelni kell hozzá.

Nehéz téma és nehéz megírni is, pláne jól megírni. Nem vagyok biztos benne, h ez maradéktalanul sikerült, úgy, h minden „érthető” és követhető legyen az olvasó számára, a lelki válság, az érzelmi hullámzások, a döntések…ennek is köszönhető, h az utolsó pillanatig kiszámíthatatlan maradt, h mit fog csinálni Helga, kit és mit választ.
Összességében jobban tetszett, mint az első könyve, de jócskán maradtak nyitott kérdések benne, lezáratlannak, vagy túl egyszerűen lezártnak éreztem. Egyszerűen visszatalál az affér után a férjéhez és boldogan élnek, míg meg nem halnak? Elmondja Tominak, vagy nem? Csak úgy elfelejti, vagy marcangolják a történtek belülről? Lehet, csak úgy meginogni és aztán simán tovább folytatni az életét és mindent? Ezek talán még érdekesebb kérdések, mint amikre a választ keresi Szomjas Helga és D. Tóth Kriszta.


Mivel kedvelem Krisztát, érdekelt ez a könyve is, bár nem hallottam róla igazán jókat. Végül kölcsönbe kaptam meg és felkerült a 2015-ös nagy olvasási kihívásomba is, a nem túl hízelgő, egy könyv, amiről rossz véleményeket hallottam kategóriában.