Lena Johannson: Rügensommer

A könyv címe azért keltette fel az érdeklődésemet, mert egy új ismerősöm Rügenről származik, így szerettem volna többet megtudni a szigetről, ráadásul valami könnyed nyári olvasmányra vágytam, így ideális választásnak tűnt a könyv.

Az újságíró Deikét a főnöke egy nyaraló szigetre küldi 1 évre, a gond csak az, h nem Ibizáról vagy Mallorcáról van szó, hanem a német Rügen szigetről. Odaérve persze lenyűgözi a táj szépsége, az ottani egyszerű élet. Meglátogatja a nővére, összemelegednek a szomszédjával, az eleinte meglehetősen fura, de annál jóképűbb (naná;)) Hannessel. Meglehetősen együgyű love story lesz a dologból egy titokkal, ami szintén elég gyenge. A fülszöveg meglepő fordulatokat ígér, újszülötteknek biztosan;).
Kicsit olyan propaganda íze volt a könyvnek, h népszerűsítsük Rügent! Miután olyanokat olvastam, h a sziget olyan szép, mint a Karib-szigetek, vagy még szebb, mert itt még strandkosarak is vannak, már muszáj voltam google barátomat segítségül hívni pár képért és elámultam. Tényleg gyönyörű hely, a képeket elnézve, nem biztos, h az ember első gondolata az lenne, h ez egy német sziget a Balti tengerben: homokos part, tenger, sziklák, kagylók, strand, csodás!
Bár sok volt a leírás a könyvben, ennek ellenére sem mondhatom, h most többet tudnék Rügenről, bár pont ezt szerettem volna, nem nagyon teljesítette ezt az elvárásomat, így és a kiszámítható történet miatt csalódás volt a könyv.

Rubin Eszter: Barhesz

A címet olvasva rögtön sejtettem, h valamilyen zsidósággal kapcsolatos olvasmányról lesz szó. Ez így is lett, mégis másként, mint ahogy vártam. Rubin Eszter Facebook oldalán gasztro-cionista családregénynek titulálják a könyvet, ami azért meglepett, több szempontból is. Egyrészről a cionista jelentése a Wikipédia szerint: zsidó nemzeti mozgalom, amelynek célja egyrészt a történelmi Izrael területén egy zsidó állam megalakítása, illetve helyreállítása, másrészt a zsidó érdekek védelme a világ más országaiban. Azért ennyire nem volt hangsúlyos a téma, de talán még ennél is nagyobb csúsztatás, hogy családregény. A gasztro viszont megállja a helyét: sok recept van benne, leírás szerűen, egy pillanatra nem figyelsz és máris egy receptet olvasol. A cím is egy zsidó péksütemény, kelt fonott kalács, amit szombatra hosszúkás, az őszi nagyünnepekre kerek formában sütnek.

Iszonyatosan csapong a szerző, hol a nagyszüleiről, hol a saját gyerekéről lehet olvasni, nem áll össze összefüggő történetté a dolog, pont ezért nehezen is tudtam követni. Ha az ember fel tudja adni azon elvárását, h egy összefüggő, kerek egész valamit akar olvasni, mindjárt jobb lesz;), meg aztán lassan-lassan azért csak megmaradt bennem is pár név, h ki kicsoda, onnantól kezdve könnyebb volt. A főszereplő Virág kálváriája rajzolódik ki aztán, alkoholista férjjel, a lányukkal és az ötnapos korában orvosi műhiba miatt meghalt kisfiúkkal.
Végülis egy kissé zavaros történetfüzérként tudom értelmezni a köynvet, helyenként nyálcsorgató, máskor egzotikus vagy épp hagyományos zsidó receptekkel, némi gasztro sznobsággal spékelve. Alapvetően nem az a könyv, amiből az ember kimondottan sok mindnet megtudna akár a zsidó kultúráról, akár a vallásról, de valami báj van benne, h pontosan mi, azt nehéz lenne megmondani;).
A könyvért köszönet a Book&Walk-nak!

Guillaume Musso: Nachricht von dir

Hallottam és olvastam már Guillaume Musso könyveiről, mégsem kaptam igazán kedvet az elolvasásukhoz, egészen mostanáig.
Madeline Párizsban él, épp New Yorkban volt a barátjával, mikor a reptéren elcseréli a telefonját Jonathannal, aki San Franciscóban vezet egy éttermet és épp a fiát hozta el a volt feleségétől.

Bár mindketten mérgelődnek és nem lehet azt mondani, h jó emlékezetükben őrizték volna meg egymást, mégis érdeklődve kezdik „megismerni” a másikat a telefonjában rejlő információk alapján. Érdekes eljátszani a gondolattal, manapság mennyi minden kiderülhet az emberről, pusztán a mobilja alapján – fotók, videók, zenék, sms-ek és e-mailek, amiknek mi magunk esetleg nem is tulajdonítunk jelentőséget, egy idegennek mégis sokat mondhatnak rólunk.
Az első oldalak után azt hittem egy könnyed, laza kis limonádé lesz, megleptek a fejlemények. Merthogy, ahogy egyre jobban megismerjük a történetüket, kiderül, h a jelenleg virágbolt tulajdonos Madeline múltjában sötét foltok vannak. Nyomozó volt Manchesterben, míg egy lány eltűnése és az, h elküldték neki a keresett személy szívét, teljesen kikészítették: öngyilkosságot kísérelt meg, majd Párizsban kezdett új életet.
A férfi, Jonathan is szép múlttal büszkélkedett: többszörös Michelin csillagos francia szakács, a lába előtt hevert egész New York és a világ, éttermek, főző showk, majd a csúcsról rögtön a mélybe zuhant, mikor a felesége megcsalta és a vállalatuk tönkre ment. Együtt ismerjük meg a szereplőkkel a másik történetét és egyre izgalmasabb lesz a regény.
A könyv a 2. része az eltűnt lány története, megismerjük a 3 éve, a nyomozás során történeket, innentől kezdve erősen krimis fordulatot vesz a sztori, iszonyatosan meglepő dolgok voltak benne számomra, letehetetlen volt. Az eltűnt lány, Alice köti össze végérvényesen Madelinet és Jonathant, mert kiderül, a férfi is kapcsolatba került vele, de már akkor, amikor Alice elvileg halott volt… Két elcserélt telefon, két összefonodó sors...

Mindennek nagyon fontos szerepe van, minden apróságnak jelentősége lesz. Az egyetlen dolog, ami nem tetszett benne és amiért végül nem került fel az abszolút kedvencek közé:, h helyenként nagyon túlkonstruáltnak éreztem, nagyon mértanilag, vonalzóval megszerkesztettnek, izzadságszagúnak, ennyi és ilyen szintű véletlenek a világon nincsenek. Egyébként tényleg nagyon izgalmas, sokszor letehetetlen, ilyen szempontból nagyon tetszett, mert nem volt annyira akció dús, inkább gondolkodós, amit jobban szeretek, mikor kombinálni kell, nem csak a dirr-durr megy mindig;). Az is jó volt, h szakít a hagyományokkal:itt Madeline, az exzsaru védi meg többször a pasit, a zseniális szakácsot, új idők;). Nagyon tetszett, h lépten-nyomott meglepett, h nem egy tucat könyv volt, aminek már az első oldala után tudtam, h fog folytatódni.
A könyv alapötletét az adta, h Guillaume Musso 2007-ben a montreali repülőtéren járt így, ahogy ezen regény hősei: elcserélte a telefonját egy ismeretlen nővel. A könyv 2011-ben jelent meg, a német fordítását 2012-ben adták ki, magyarul egyelőre nem olvasható. Az író Marc Levy után a legtöbb eladott könyvvel büszkélkedő francia szerző.

Kerstin Gier: Gegensätze ziehen sich aus

A Mütter Mafia sorozat 3 része. Újra itt van a már jól ismert csapat: Constanze és a gyerekei Nelly és Julius, a barátja Anton és annak lánya Emily, na meg persze az Anya maffia többi tagja: Anne, Trudi, Mimi és a még mindig kissé sznob példakép anyukák is.

Az események nagyjából ott folytatódnak, ahol a 2. kötetben befejeződtek, de talán most kicsit kevesebb szó esik a többi barátnőről, a középpontban inkább Constanze áll, a keresztanya;). Továbbra is tetszett az ő és a gyerekei karaktere, nagyon szórakoztatónak találtam, jó humorral megírt, csak úgy repül az idő ezt olvasva.
A maffia ezúttal cipőboltot akar nyitni, miközben Constanze maga sem hiszi, h Anton őt akarja, pedig minden jel erősen erre utal: a pasi össze akar költözni, a nő viszont bizonytalan, még a szüleinek sem nagyon akarja bemutatni, bár nem a férfi miatt;). Ráadásul továbbra is problémát jelent Emily, Anton lánya, aki a 3. könyvben is folytatja harcát a világgal. Kimondottan tetszett, h miután a szerelmesek összejöttek most arról (is) olvashatunk, milyen problémák merülnek fel egy kapcsolatban: megfelelés az új partnernek, nem csalódást okozni neki, patchwork família, milyen a kapcsolat a másik gyerekeivel… Igazából teljesen hétköznapi dolgok, de szórakoztatóan megírva. Persze most is görbe tükröt állít a magukat tökéletesnek képzelő, felvágós sznob anyukák elé, ez ezúttal is igen csak jól sikerül! Biztosan el fogom olvasni a sorozat további részeit is, ha habkönnyű szórakozásra vágyok:).
Az első két résszel ellentétben ez nem jelent meg magyarul.

Jodi Picoult: Die einzige Wahrheit

Évekkel ezelőtt vettem meg a könyvet, mert bár keveset tudok csak az amisokról, de mindig is érdekeltek, ráadásul, ha Picoult foglalkozik a témával, az nekem garancia egy jó könyvre.
Ellie menő ügyvéd, épp megnyert egy pert egy iskolaigazgatónak, aki lányokat molesztált, de az ügyvédnőnek hála felmentették. Mindenki el van ragadtatva tőle, ő viszont nem jut dűlőre ezzel a dologgal, h egy bűnöst, egy gyerek molesztálót mentettek fel, hála neki…nagybátyjához és annak feleségéhez, Ledahoz megy - aki amisként nevelkedett – h egy kicsit feltöltődjön, kikapcsolódjon. Erre azonban nem lesz lehetősége, mert mikor megérkezik robban a bomba: Leda unokahúgát, a szigorú amis szokások szerint nevelkedett 18 éves Katiet azzal vádolják, h megölte újszülött gyermekét. A lány azonban nem csak ezt tagadja, hanem a terhesség tényét is, ám mikor az orvosok ezt minden kétséget kizárólag megállapítják, letartóztatják.

Leda megkéri Elliet védje a lányt, eleinte nem akarja, de végül mégis vállalja és mikor a bíró azt szabja feltételül, h a lány egy családtagja legyen vele végig, kezeskedjen érte Ellie lesz az, így belecsöppen az amis mindennapokba. Nagyon tetszett, ahogy egy kívülálló szemével mutatja be az amis közösséget Picoult, de mégsem csinál csodabogarat belőlük, hanem normális emberek maradnak, fura szokásokkal. Mert hogy az amisok egy körülbelül 200 000 fős konzervatív keresztény közösség tagjai. Az Amerikai Egyesült Államokban élnek, életmódjukat meghatározza, hogy nem használják a modern eszközöket, mint például elektromos árammal működő szerkezeteket vagy az autót. Az amisok egymás közt a tiroli német nyelv egy régies dialektusát, a pennsylvaniai németet beszélik (saját kifejezésükkel Deitsch). Általában azonban mindenki tökéletesen beszéli az angolt és az irodalmi németet is. A „régimódi amisok”, amilyen Katie és a családja is, csak lovakat használnak a föld megművelésére és lovaskocsit a közlekedésre. Öltözetük jellemzően egyszerű, 18. századi öltözék. A közösség tagjai nem vonulnak be a hadseregbe, nem veszik igénybe a szociális juttatásokat, nem fogadnak el semmilyen formában anyagi segítséget az államtól.
Ellie élete is teljesen megváltozik a farmon töltött hónapok alatt, nem csak, h szoros kapcsolata alakul ki Katie-vel és hozzászokik az amisok eleinte teljesen kőkorszakinak talált szokásaihoz, hanem közben újra egymásra találnak egyetemista szerelmével, a pszichológus Cooppal is, aki szintén segíti őket a perre való felkészülésben.
Maga az alaphelyzet aránylag egyszerű – ha lehet egyáltalán ezt mondani egy csecsemő halálára – mégis Picoult remekül építi fel a történetet, ahogy fokozatosan ismerjük meg az ügyvédnő múltját, titkait és Katie, valamint a családja történetét. Az írónő szokásához híven úgy ütközteti a véleményeket, szokásokat, h ő maga pártatlan marad, a döntést, az ítélkezést ránk bízza.
Ami nem tetszett, h nagyon elnyújtotta a történetet. Megint a 2/3-a a bíróságon játszódik – ez igazi picoultos elem - időnként nagyon szenvedtem ezekkel a fejezetekkel, mert nagyon sok volt a számomra idegen – főleg orvosi – kifejezés.
Ami viszont tetszett, az az amisok világának bemutatása, nagyon sok mindent tudtam meg erről, valamint az is, h a végén van egy csavar, ami azért jót tett a könyvnek, nem vártam már semmit, de ez jó volt. Na meg persze a stílusa, az elbeszélés módja is remek, mint mindig.
A könyv idén jelent meg magyarul, Egyszerű igazság címmel, németül az Egyetlen igazság a címe.

Cornelie C. G.: Érzelmi vírusveszély

A Book & walk internetes e-könyv áruház kínálatából választottam a könyvet a frappáns cím és az izgalmasnak tűnő fülszöveg miatt.

Eleinte 2 szálon futnak az események: egy Rómába tartó repülőn ismerkedik meg a pszichológus Anthony és a csodaszép írónő, Tiziana. Az ő ismerkedős-flörtölgetésük mellett kissé zavarosan olvashatunk egy gyilkos vírusról és az érte vívott harcról, minek kapcsán egy amerikai szenátor is az örök városba menekül. A két szál innentől kezdve összekapcsolódik, hisz kiderül, Anthony korábban az Egyesült Államok egyik terrorelhárító egységének tagja volt, így rá vár a feladat, h segítsen a szenátornak. Miközben a szerző padlógázzal száguld végig velünk Rómán, egyre több ember bukkan fel a pasi múltjából, olyan, mintha az afganisztáni háborút is megjárt terrorelhárítók találkozója lenne Olaszországban. Közülük persze azért Anthony a ’tökéletes katona’, a rettenthetetlen, ahogy az már lenni szokott…Közben persze nem marad el a szerelmi szál sem Tony és Tiziana egyre jobban egymásba gabalyodnak, eléggé várható módon. Mire az események a terrorelhárítók egykori főnökének veronai birtokára helyeződnek át, már tényleg egy akciófilmben érezheti magát az olvasó.
Végig gyorsan peregnek az események, aránylag izgalmasan is, de sokszor az volt az érzésem, h a szerző egyszerűen szeretett volna egy jó kis „akció könyvet” írni, időnként ennek megfelelően fejezetekre elfelejtette a célt, amiért harcoltak, imitt-amott az volt az érzésem, maga sem tudja, hogyan is kellene lennie ennek a vírusos szálnak. Kicsit hiányoltam a történet igazi lezárását, a miérteket a vírussal kapcsolatban, de ahogy szinte végig, úgy a végén is megfeledkezik erről, csak a szerelmi szálat zárja le. Emellett a nyelvezete sem tetszett igazán, helyenként túl egyszerűnek, máshol már-már szájbarágósnak találtam és hát a párbeszédek is sokszor banalitásba hajlanak.

Mind az írónő neve, mind a helyszínek és a szereplők miatt meglepődtem, h magyar első könyves szerzőről van szó. Az egyetlen magyar vonatkozás, h a szereplők egy éjszakát a római magyar apácáknál töltenek, a Szent István-házban. Valószínűleg nem leszek állandó olvasója Cornelie C.G.-nek, de inkább csak azért, mert nem szeretem az ennyire akció dús regényeket. Biztos vagyok benne, h az Érzelmi vírusveszély tetszeni fog mindazoknak, akik szeretik a pergő eseményeket és a filmszerű akciók láncolatát, egy kis szerelemmel fűszerezve.

Lola Jaye: Für immer, Dein Dad

Lois apukája meghalt 30 évesen, mikor a kislány 5 éves volt. Mikor 12 éves, a nagynénjétől kap egy könyvet, amit az apja hagyott neki hátra. Ebből minden szülinapján 12-től 30 éves koráig elolvashat egy fejeztet, ez egy vezérfonal a lánya életéhez, szeretné felkészíteni a fontos szituációkra, az apja akar lenni, annak ellenére, h már nincs vele.

Ír a fiúkról, hormonokról, tanulásról, bíztatja, h menjen el szavazni, mikor 18 lesz, csináltasson útlevelet, jogsit, tegyen egy kicsit félre, mert mindez még hasznára lehet. Szerezzen tapasztalatot, utazzon, míg fiatal és szabad, igaz olyan korban van, mikor az embernek mindig kevés a pénze, később majd több pénze lesz, de a mostani szabadsága megfizethetetlen. Az édesapja nyugdíjasként akart utazni, de erre már nem adódott lehetősége, a mában kell élni, senki nem tudhatja mi lesz holnap, lesz-e holnap… Vicces tanácsokat ad neki a fiúkkal, csókolózással, szexszel kapcsolatban, persze nem könnyű, ha a gyerek még csak 5 éves igazából és az embernek akkor kell 18-20 éves korára tanácsokat adni. Ír a lányának az összeköltözésről, állásinterjúról, az első randiról, szakításról is.
Persze közben peregnek Lois életében az események: első csók, első érzelmek, első igazi pasi, utazások, munkák, karrier, szerelmi- és szakmai csalódások.
Ha csak a lány életéről olvashatnánk, abszolút tucat könyvről lenne szó, de az atyai tanácsokkal kiegészülve már más a helyzet. Lois önbizalmat kap a könyv által a rég elhunyt édesapjától, aki tényleg minden élethelyzetre szeretne tanácsot adni, nem akarja magára hagyni Loist, ezáltal különleges kapcsolatban maradnak. Mikor a lány betölti a 30-at és ezzel kiolvassa a könyvet, úgy gondolja, mindenkinek kellene, h legyen egy ilyen vezérfonala az élethez, ő is elkezdi írni a még meg nem született gyerekének. Egyébként nekem is pont ez jutott eszembe közben ill. az, h csupa olyan észrevétel és tanács, alapigazság kerül szóba, amik minden lánynak jól jöhetnek és mivel frappánsan, helyenként humorosan vannak megfogalmazva, nem hatnak lerágott csontként.
Ezúttal nem olvastam, hanem hanogskönyvként hallgattam meg a hétvégi takarítás, sütés-főzés közben. Az egyik barátnőm 4 év után visszamegy Németországba és megkezdte a szortírozást, ennek köszönhetem ezt a hangos könyvet, meg további kb. 20 hagyományos könyvet:).

Hannah Tunnicliffe: Der Duft von Tee

Mindig is szerettem az olyan könyveket, amik egy egzotikus, messzi, számomra izgalmas, ismeretlen helyszínre kalauzoltak, így a csodaszép borító mellett ezzel fogott meg a könyv.
A főszereplő, brit Grace ugyanis ausztrál férjével Makaóra kerül, a férfi munkája miatt. Makaó 1999-ig portugál gyarmat volt, ma Kína különleges igazgatású területe. Nagysága egy átlagos budapesti kerületéhez mérhető, lakossága viszont egész Budapest népességének közel harmadát teszi ki; a Föld második legsűrűbben lakott területe (Monaco után). Rengeteg turistát vonz, leginkább a szerencsejáték miatt, ami a költségvetés bevételének felét teszi ki, így nem véletlen, h a Kelet Monte-Carlojaként, vagy a Kelet Las Vegasaként szokták emlegetni.

Az ide csöppenő pár már évek óta szeretne babát, de itt végleg kiderül, h erről az álmukról le kell mondaniuk. Grace nagyon szenved ettől a helyzettől, a férje a munkába temetkezik, egyre inkább távolodnak egymástól, főleg, mikor a nő megnyitja a Lilian’s-t, ahol tea és kávé mellett macaronokat, sütiket, muffinokat árul és ami meglepően hamar a helyiek és az ott élő expatok kedvenc helye lesz. A nő megismer helyieket, különös szokásokat, sorsokat, bár időnként az az érzése, h egy felirat nélküli külföldi filmbe csöppent. A házassága haldoklik, de feltűnik az életében valaki, akiben megvan az, ami a férjéből hiányzik: lelkesedik Grace ötleteiért, támogatja, segíti. Ez a férfi mégis csak a gyújtókanócot jelenti, felszínre hozza a házaspár problémáit, végre el kell gondolkodniuk a hogyan továbbon, nem dughatják már homokba a fejüket.
Főleg eleinte nincsenek nagy történések, de ez nem zavaró, nem válik unalmassá, csepegteti az infókat Makaóról, a szereplőkről, a macaron művészetéről, a kávézó mindennapjairól, de emellett bepillanthatunk a Grace lelkében végbemenő változásokba is. Problémákra is felhívja a figyelmet: a szegények kizsákmányolására pl. Dubaiban, vagy Makaón, a szegénységre, a gyermektelenségre.
Amit egyértelműen hiányoltam, h nem derül ki, mitől fut fel a Lilian’s, az első napokban még nem ment, aztán mindig tömve volt, mitől? Írhatott volna kicsit többet a macaronokról is, mitől lesz jó, mi a titka, sok kreációt készítenek, de megmarad itt is csak a felszínen. Emellett a címet sem értem igazán, mert a teáról, pláne annak illatáról csak nagyon szőrmentén esett szó, ennél találóbb címet is lehetett volna találni a regénynek.
Mindezzel együtt vagy mindennek ellenére tetszett, mert többet adott, mint vártam és bár a borító alapján talán valami nagyon rózsaszínű cukorszirupos idill is kisülhetett volna belőle, de szerencsére nem így lett.