2018. április 28., szombat

Daniel Glattauer: Die Wunderübung

Nagyon rövidke, igazi színházi három szereplős kamaradarab lehet belőle, vagy talán annak is írta.
Egy pár, Joana és Valentin elmegy egy párterapeutához, h segítsen a válságba jutott kapcsolatukon. A könyv az első terápiás ülést írja le, szóról-szóra, ami valószínűleg egy óra – nagyon vicces, mert a Kindle szerint a könyv 1 óra 22 perc alatt olvasható, vagyis az események valós ideje alatt, ez nagyon ritka.


Sok minden átgondolására ösztönzi őket a terapeuta, mit szeretnek, becsülnek a másikban, szerepcserét javasol, elmesélteti velük a megismerkedésüket, miért szerettek bele a másikba stb., de a Dorek házaspár meglehetősen nehéz eset, megállás nélkül kritizálják egymást, még véletlenül sem értenek egyet semmiben, elhangzanak azok a mondatok, amiket szerintem mindenki ismer a saját vitáiból és mindenki kicsit magára ismerhet Joanában vagy Valentinben. Miután a terapeuta egy kis szünetet javasol, hirtelen változás áll be a szereplők egymáshoz való viszonyában, az irányítás kezd kicsúszni a tanácsadó kezéből és azt egyre nagyobb egyetértésben ragadja magához a házaspár. Bár ez a része szerintem azért egy kicsit átlátszó, de a terápiás ülés utáni telefonbeszélgetésben azért még tartogat egy meglepetést az író, ami jó csattanója a rövid, de velős könyvnek.

2018. április 24., kedd

Bettina Pohlmann: Frühstück mit Giraffen

Mindenféle utazással kapcsolatos könyvet szívesen olvasok, így örültem, amikor rábukkantam erre.
Egy négy tagú német család 5 hónapos világ körüli utazásának krónikája a könyv. A két gyerek közül az idősebbik lány iskolás, negyedikes, a másik még ovis. Késői gyerekek, a szülők aránylag idősek, a férj fotós, a nő újságíró, világlátott, sokat utazott emberek, akik nem egy irodában dolgoznak 8-4-ig, így azért könnyebb „elszabadulni” majdnem fél évre. Ehhez – is - túl földhöz ragadt lennék én, meg szerintem Magyarországon még sokan. De megoldanak minden akadályt, a régóta dédelgetett álmot végül úgy sikerül megvalósítani, h örökölnek egy kis pénzt és a fő nehézség, az iskola kérdése is megoldódik – a hosszú úton a szülők fogják tanítani Antoniát.


Az első úti cél Dél-Afrika, itt karácsonyoznak, majd jön Szingapúr és India szilveszterkor, Delhi és Agra a csodálatos Taj Mahallal, majd Vietnam; Kambodzsa, aztán Ausztrália és Új-Zéland. A sors fintora, h Sydney és Ausztrália, az utazásuk egyetlen helyszíne, ahol én is jártam és amit életem legnagyobb élményei közé sorolok, nekik egyáltalán nem tetszett, 5 nap után el is hagyják a várost. Annál inkább lenyűgözte őket Új-Zéland, ahova mindig vágyakoztak, tulajdonképpen innen jött a világkörüli utazás ötlete, itt több, mint 5 hétig maradtak. Utána 2 hét strandolás a paradicsomi Cook Islandon, aztán irány az USA, onnan Kanada, majd az elképesztő túrát New Yorkban fejezték be. Itt már többször jártak a szülők, ez a város lett a közös családi kedvencük is, Új -Zéland mellett.
A sok-sok ország, élmény és emlék teljes megosztása nem lehetséges persze, mert nem túl hosszú a könyv, de arra jó, h benyomásokat, érzéseket továbbítson, megossza a legemlékezetesebb pillanatokat, történeteket. És arra is jó persze, h az olvasó időnként szájtátva ámuljon, h mennyire laza a család, milyen kalandokra vállalkoznak a 2 gyerekkel. Az élet őket igazolja, szinte csak csupa segítőkész, kedves emberrel találkoznak és az 5 hónap alatt minden pillanatot meg tudnak élni félelem, rossz érzések, veszély nélkül. Az is érdekes, h bárhol jártak, mindenhol 3 dologgal azonosították őket (a németeket): a focival, a drága autókkal és a szorgalmukkal, de őket legalább azonosítják valamivel.
Bár nem hiszem – sajnos – h valaha lenne részem ilyen világkörüli útban - reálisan nézve egyik helyre sem fogok eljutni - mégis egy csomó érdekes infót találtam a könyvben, több dolog is felkeltette az érdeklődésemet, sok újdonság volt benne. Időnként – pont ezért - lehetett volna részletesebb, máskor pont jó volt, h nem ír mindenről több száz oldalt. Tetszett olyan szempontból is, h két lábbal álltak a földön, nyilván volt, h megengedtek magunak dolgokat, de lemondani is tudtak ezekről, ha épp erre volt szükség. Szerintem pont ez a lényeg, ha az ember világot lát és kíváncsi, nem a külsőségek számítanak, hanem az élmények, a megélt pillanatok (mondjuk ez úgy általában is igaz). A család csak ritkán lakott hotelben, egyébként többször szívesen családoknál, vagy kis házat, lakást béreltek, pl. airbnb keresztül, h belesimuljanak a helyi életbe, időnként hostelben éjszakáztak, többször lakóatuót béreltek és ott aludtak, nagyon változatos ez is. Szeretik azokat a helyeket, ahol még valami eredetit láthatnak és élhetnek át, nem csak a turistáknak kitalált atrakciókat. A könyv végén, a szerző – az anya és feleség – még praktikus tanácsokat ad és röviden ír az ő tapasztalataikról is. Nem rejti véka alá, milyen nehéz volt újra visszatérni az esős, hűvös – de ettől még gyönyörű – Hamburgba 5 hónap kalandozás után és újra visszatalálni a hétköznapi mókuskerékbe, valamint az utazás két lányukra gyakorolt hatásáról is olvashatunk egy kicsit. Összességében tehát egy érdekes, informatív könyv, ami egyszerre késztet álmodozásra és fájdítja az ember szívét.

2018. április 19., csütörtök

J. Vellguth: Das Päckchen

A könyvmoly Emma élete hirtelen darabokra hullik, amikor a munkahelye, a gyerekkönyvtár bezár egy alapos csőtörés miatt. Épp azon töri a fejét, mihez kezdhetne, amikor titokzatos csomagot kap egy ismeretlen feladótól.


Persze a kíváncsi nő azonnal felveszi a csomag küldőjével a kapcsolatot és Lukas elmagyarázza neki, mire is gondolt. Emma youtube csatornáján, amit eddig csak néhányan követnek, minden héten kinyit egy csomagot, amiben Richard Taylor ajándékok rejtőznek, aki a nő kedvenc írója. Mivel a pasi körül nagy hype van, várható, h sokan lesznek majd kíváncsiak az akcióra, ezáltal a gyerekkönyvtár is nagyobb figyelmet kap és adományokra is lehet számítani. Mindez pontosan így történik, pár hét alatt, már több, mint kétezren követik Emmát és még maga az író is megszólal a nő kezdeményezése kapcsán, sőt még a pénz is befolyik, ami a renováláshoz szükséges lenne. Közben virtuális barátság is szövődik Emma és Lukas között, ami talán több is lehetne, ha a pasi nem csak arc nélkül lenne hajlandó sykpe-olni és nem zárkózna el egy találkozó elől. Az olvasó szerintem jóval gyorsabban rájön ennek okára, mint a kissé naiv Emma, de végül neki is leesik a tantusz és minden szinten beüt a happy end.
Kellemes kis könnyed olvasmány, ami legalább nem annyira sematikus és kiismerhető, ráadásul még elég nagy részben könyvek körül is forgott, szóval nem volt rossz. Ráadásul még a borító is tetszett, annak ellenére is, h nagyon kis cuki és romantikus.

2018. április 15., vasárnap

Umberto Eco: A rózsa neve

Régóta szerettem volna elolvasni már a regényt, ami az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is szerepel, idén felkerült a várólistámra, így most sikerült is. Egy rendkívül hosszú és összetett műről van szó, amit főleg eleinte egyáltalán nem volt könnyű olvasni, így felmerült bennem az is, h emiatt nem fogom tudni teljesíteni az idei várólistás kihívást, de végül sikerült. Sőt a végére már igazán magával is ragadott a történet és tetszett is, örülök, h rászántam magam végre az elolvasására.


A történet 1327-ben egy olaszországi bencés kolostorban játszódik, ahová a császár követe, Baskerville-i Vilmos ferences szerzetes és tanítványa, a bencés Melki Adso érkeznek. A cselekmény mesélője Adso, akinek elbeszélése 7 napra, a napok pedig a liturgikus órákra vannak bontva. Az események középpontjában egy haláleset áll, aminek felderítésére felkérik az éppen megérkező Vilmost és amit még több rejtélyes gyilkosság követ az elkövetkező napokban. A nyomozás során minden és mindenki gyanús, sok más egyéb kolostori bűnre is fény derül, mire minden szál a könyvtárhoz és egy titkozatos könyvhöz és annak elvakult őrzőjéhez vezet. Bár Vilmos rájön az igazságra, a könyvtárt felgyújtják, a tűz tovább terjed és az egész kolostor leég.
Én igyekeztem csak a gyilkosságokra koncentrálni, emellett nagyon sok a filozófiai, teológiai, erkölcsi stb. elmélkedés, a szerteágazó mellékszálak, amiket sokszor nem is nagyon tudtam követni. A regény egyszerre krimi és történelmi regény - ami eleven képet fest a késő középkor politikai, szociális és vallási konfliktusairól - és egy elég nehezen emészthető olvasmány. Gondolom pont ezért az 1980-as megjelenés után, Eco az 2011-es kiadásban megváltoztatta a mű nyelvezetét, h könnyebben lehessen értelmezni, az elbeszélést felgyorsította, a latin idézetekhez jegyzeteket fűzött, ezt sajnos már csak az olvasás után láttam, én az eredeti művet olvastam. A hatalmas sikert aratott könyv egyébként Umberto Eco szemiotikaprofesszor első műve volt, ami 1988-ban jelent meg magyarul. Már 1986-ban megfilmesítették Sean Connery főszereplésével.

2018. április 11., szerda

Martina Gercke: Liebe auf Reisen

Kate Miller gyors karriert csinált New Yorkban ingatlanügynökként, ráadásul megkapta mellé az ügynökség legjobb pasiját is. Amikor azonban kiderül, h a férfi nem az, akinek hitte, ráadásul a cégtől is eltávolítja, összeomlik az élete.


Egy új munka kapcsán kerül pár hétre Angliába, méghozzá vidékre, ahol az első napokban semmi nem úgy alakul, ahogy eltervezte. Finnley Jones vendégfogadójában köt ki és bár a pasi és közte az első perctől kezdve pattognak a szikrák, ha nem is nagyon, némileg megnehezítik egymást dolgát, de aztán nem túl nagy meglepetésre;) egy pár lesznek. Azért még fel kell deríteniük egymás „sötét” múltját és a szekrényből kihulló csontvázakkal is meg kell küzdeniük, de mindez persze nem jelent igazi problémát.
Leginkább a cím miatt olvastam el, ami végül félrevezetőnek bizonyult, mert utazásról nem sok szó esik, legalábbis nem abban az értelemben, ahogy vártam volna. Egyébként a szokásos Gerckétől…nulla ötlet, borzasztó átlátszó, sablon sablon hátán, ami egy idő után nagyon idegesítő volt, de persze csak magamat okolhatom, h újra bedőltem:S.
Amit még nem értek, h időnként olyan szarvashibák maradnak benne ezekben a limonádé olvasmányokban, h ihaj…Sidney? Tényleg:S?

2018. április 6., péntek

Teresa Simon: Die Holunderschwester

Egy újabb hangoskönyv, aminek eredetileg a címére figyeltem fel (Bodzanővérek). Egy nő olvasta az összes szerepet, néhányat kimondottan jól, rögtön rá lehetett jönni, ki beszél éppen, ez nagyon jó volt.


2 síkon futnak az események a jelen és a múlt Münchenében. A restaurátor Katharinához hirtelen eljutnak a dédnagyanyja naplói, ráadásul Angliából és végre ezekből megismeri a hozzá oly hasonló dédnagyanyja Fanni történetét. A múltban az ikernővérek Fanni és Fritzi történetével ismerkedünk meg az 1910-es évek végétől a 30-as évek végéig Münchenben, végigjárjuk az I. világháború végét, a bajor Tanácsköztársaság véres időszakát, amit aztán Hitler rémuralma vált fel. A történet elején a szegény, de szorgalmas lányok, Münchenben akarnak boldogulni. Fanni jótevője egy zsidó család, akiknek lányával Alinával életre szóló barátság köti össze, később Paul Klee csaláldjánál is főzött és hálául a mester egy képét kapta. Később az erőszak a két nővér életét sem kerüli el, majd jönnek a gyerekek, házasság, árulás, hazugság, önfeláldozás és egy egyre szövevényesebb családtörténet bontakozik ki előttünk, amiben senki nem az, akinek hittük. De a sok eddig lappangó titok felfedése végül közelebb hozza egymáshoz a családtagokat, ráadásul a végén a két barátnő, Fanni és Alina családja is egyesül a dédunokáik révén.
Tetszett ez a történet, néhány apróbb banalitástól eltekintve, mert egy izgalmas és kegyetlen történelmi kor lenyomata, amibe annyi minden mást is beleszőtt, pl. a művészetet és a gasztronómiát is.

2018. április 1., vasárnap

Jay Asher-Carolyn Mackler: Wir beide, irgendwann

Az 1996-ban játszódó történet főszereplői az amerikai tinik Emma és Josh, akik gyerekkoruk óta jó barátok, de amikor a fiú többet szeretne a lánytól az visszautasítja és jön a pár hónapos mosolyszünet.


Aztán Emma kap egy számítógépet, e-mail fiókot csinál magának és hirtelen egy sose hallott, facebook nevű oldalon találja magát és lassan rájön, h a 31 éves, boldogtalan nő, aki különféle dolgokat posztolgat, ő maga. Josht is beavatja a rejtélybe, míg eleinte meg vannak győződve róla, h valaki szórakozik velük, lassan be kell látniuk, h az lehetetlen és azt is, h minden egyes cselekedetük a jelenben, hatással van a jövőjükre, de hogy lehet így élni? Mindketten, de különösen Emma igyekszik a „múltból” kicsit befolyásolni a neki nem nagyon tetsző jövőjét, ami sikerül is. Egy idő után azonban úgy tűnik, tényleg minden egyes döntésük hatással van a jövőjükre, hol a lakóhely, hol a foglalkozás, hol a családi állapot változik egy-egy a jelenben banálisnak tűnő döntéssel. Szépen lassan átveszi Emma élete fölött az irányítást a facebook, de nem a ma megszokott értelemben;). Miközben Josh és Emma a jövőjüket fedezik fel, alkalmuk nyílik arra is, h jobban megismerjék aktuális rajongásuk tárgyát, de rá kell jönniük, h talán mégsem olyan tökéletesek, mint amilyennek tűnnek és az ideális barát/barátnő végig ott volt velük. Érdekles ötlet, jó megvalósítás, de nekem valami hiányzott, h igazán megragadjon és tetsszen.