2018. március 26., hétfő

Elena Ferrante: Die Geschichte der getrennte Wege

Ahogy a cím is már sejteti (A külön utak története), a két barátnő élete egészen másként néz ki, máshol és máshogy élnek. Míg eddig Lila tűnt a szerencsésebbnek, legalábbis a külső szemlélő számára, úgy tűnik kezd beérni Lenú munkájának, tanulásának gyümölcse.


Élete csodásan alakul, diplomát szerzett, a vőlegényét máris professzorrá léptették elő, a könyvét, amit csak magának írt, kiadták, ő mégis egy pillanat alatt dobna oda mindent a hirtelen felbukkanó Ninoért és egy vele töltött éjszakáért, de erre végül nem kerül sor, bár nem Lenún múlt. Közben Lila sorsa egyre rosszabbul alakul, együtt él Enzoval, aki szereti őt, de Lila már nem képes a testi szerelemre, egy szalámigyárban dolgozik, ahol a munkásokat kizsákmányolják, mindennapos a szexuális erőszak, a munkája miatt elhanyagolja a fiát, Gennarot is. Aztán Elena gyerekeinek születésével újra fordul a kocka, neki is meg kell küzdeni az anyaság nehézségeivel, a házassága válságba kerül, elszigetelve érzi magát, nem tud írni, úgy érzi, mindazt, amiért küzdött feladta a gyerekkel. Lina viszont Enzoval végre úgy tűnik boldog, együtt egyre feljebb törnek. Komoly témák merülnek fel az immár felnőtt nők életében, sok a politika, a kommunizmus, fasizmus, feminizmus, a maffia, a terror mind-mind szerephez jutnak a 60-as, 70-es évek Olaszországéban. Így a 3. kötetre érdekes, mivé lettek a barátaik is, akiknek a sorsát párhuzamosan a két főhősnőjével – ha nem is olyan részletességgel – követjük. Voltak a 3 kötetnek olyan fejezetei, amiket nagyon gyorsan olvastam, de akadt bőven olyan is, amikor lassan haladtam, a 3. részre végképp megérett bennem, h nem baj, h nincs meg a befejező 4., most elég is volt. De a végén mégiscsak meg tudott lepni az írónő, már nem is számítottam rá és Elena sem, h újra felbukkan az életében Nino és teljesen váratlanul felforgatja mindkettőjük életét. Így azért már nagyon is érdekelne a 4. rész…
3 kötet után érdemes egy kicsit a könyvek gerincét alkotó barátságról is beszélni. Szerintem Lenú és Lila kapcsolata nem az a szép, életreszóló, giccses barátság, amit sokszor a rózsaszínű könyvekben, filmekben látunk, hanem ezeknél életszagúbb. Bár szeretik egymást, sokszor szem elől veszítik a másikat, sokszor féltékenyek, segítenek egymásnak, motiválják egymást, meghatározzák egymás életét. A különbség a két barátnő között – Lenú szerint - h Lila egy különleges inteligencia birtokosa, iskolai képzés nélkül is, amit Elena mindig elismert, amit szeret és ami mindent, amit tett befolyásolt. Barátnőjével ellentétben Lenú az intelligenciáját nagy erősfeszítések árán szerezte meg. Persze ahogy megismerjük a két lányt, az életüket, a véleményüket az mind nagyon egy oldalú, hisz a mesélő Elena, biztos érdekes lett volna néhány fejezetet Lila szemszögéből olvasni és az ő gondolatait is megismerni.
Magyarul még nem jelent meg a 3. rész, de még idén megfog Aki megszökik és aki marad címmel. Itt elég nagy az eltérés a magyar és a német (A külön utak története) között, de mindkettő illik a regényhez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése