Elena Ferrante: Die Geschichte der getrennte Wege

Ahogy a cím is már sejteti (A külön utak története), a két barátnő élete egészen másként néz ki, máshol és máshogy élnek. Míg eddig Lila tűnt a szerencsésebbnek, legalábbis a külső szemlélő számára, úgy tűnik kezd beérni Lenú munkájának, tanulásának gyümölcse.

Élete csodásan alakul, diplomát szerzett, a vőlegényét máris professzorrá léptették elő, a könyvét, amit csak magának írt, kiadták, ő mégis egy pillanat alatt dobna oda mindent a hirtelen felbukkanó Ninoért és egy vele töltött éjszakáért, de erre végül nem kerül sor, bár nem Lenún múlt. Közben Lila sorsa egyre rosszabbul alakul, együtt él Enzoval, aki szereti őt, de Lila már nem képes a testi szerelemre, egy szalámigyárban dolgozik, ahol a munkásokat kizsákmányolják, mindennapos a szexuális erőszak, a munkája miatt elhanyagolja a fiát, Gennarot is. Aztán Elena gyerekeinek születésével újra fordul a kocka, neki is meg kell küzdeni az anyaság nehézségeivel, a házassága válságba kerül, elszigetelve érzi magát, nem tud írni, úgy érzi, mindazt, amiért küzdött feladta a gyerekkel. Lina viszont Enzoval végre úgy tűnik boldog, együtt egyre feljebb törnek. Komoly témák merülnek fel az immár felnőtt nők életében, sok a politika, a kommunizmus, fasizmus, feminizmus, a maffia, a terror mind-mind szerephez jutnak a 60-as, 70-es évek Olaszországéban. Így a 3. kötetre érdekes, mivé lettek a barátaik is, akiknek a sorsát párhuzamosan a két főhősnőjével – ha nem is olyan részletességgel – követjük. Voltak a 3 kötetnek olyan fejezetei, amiket nagyon gyorsan olvastam, de akadt bőven olyan is, amikor lassan haladtam, a 3. részre végképp megérett bennem, h nem baj, h nincs meg a befejező 4., most elég is volt. De a végén mégiscsak meg tudott lepni az írónő, már nem is számítottam rá és Elena sem, h újra felbukkan az életében Nino és teljesen váratlanul felforgatja mindkettőjük életét. Így azért már nagyon is érdekelne a 4. rész…
3 kötet után érdemes egy kicsit a könyvek gerincét alkotó barátságról is beszélni. Szerintem Lenú és Lila kapcsolata nem az a szép, életreszóló, giccses barátság, amit sokszor a rózsaszínű könyvekben, filmekben látunk, hanem ezeknél életszagúbb. Bár szeretik egymást, sokszor szem elől veszítik a másikat, sokszor féltékenyek, segítenek egymásnak, motiválják egymást, meghatározzák egymás életét. A különbség a két barátnő között – Lenú szerint - h Lila egy különleges inteligencia birtokosa, iskolai képzés nélkül is, amit Elena mindig elismert, amit szeret és ami mindent, amit tett befolyásolt. Barátnőjével ellentétben Lenú az intelligenciáját nagy erősfeszítések árán szerezte meg. Persze ahogy megismerjük a két lányt, az életüket, a véleményüket az mind nagyon egy oldalú, hisz a mesélő Elena, biztos érdekes lett volna néhány fejezetet Lila szemszögéből olvasni és az ő gondolatait is megismerni.
Magyarul még nem jelent meg a 3. rész, de még idén megfog Aki megszökik és aki marad címmel. Itt elég nagy az eltérés a magyar és a német (A külön utak története) között, de mindkettő illik a regényhez.

Emilia Schilling: Frühlingsglück und Mandelküsse

Charlie 26 éves és egy 5 csillagos bécsi hotel chef patisserie-je, vagyis főcukrásza. Barátja a jóképű, jó családból való Eddie, a pasi családja viszont csak becsmérelni tudja a lányt és rá kell jönnie, h Eddie-vel sem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretné.

Ráadásul a hotel idősödő, tortarajongó igazgatóját, a fiatal, jóképű, édességet nem fogyasztó Daniel váltja fel, akivel Charlie-nak az első perctől kezdve meggyűlik a baja és rendre kínos szituációkba keveredik előtte. Charlie és Daniel bár idővel odáig vannak egymásért, de ezt még maguknak sem nagyon vallják be, a végén a csaj hirtelen felindulásból még majdnem hozzámegy Eddiehez, pedig a pasi 1 héttel előtte megcsalta, szóval a végére van benne bonyodalom jócskán. Gyorsan kiolvastam, olvastatta magát, de azért persze átlátszó, helyenként bugyuta és irreális, a szereplők közül sok nagyon kidolgozatlan, viszont a sok helyzetkomikum, a jó dumák, a szerethető szereplők miatt tetszett is ez a könnyed, turbulens történet tele receptekkel. A várva-várt tavasz első napjaiban ideális, könnyed olvasmány volt.

Karen Mack-Jennifer Kaufman: Freud szeretője

Martha hozzámegy a fiatal orvoshoz Sigmund Freudhoz és sorra szüli neki a gyerekeket, míg húga, az olvasott, intelligens Minna, társalkodó- és nevelőnőként dolgozik, miután a vőlegénye meghal. Mikor több elbocsátás és felmondás után nővére családjához megy, az első pillanattól kezdve világos, h valami más sógor és sógornő között, mint régen.

Martha és Minna bár nővérek, de nem is lehetnének különbözőbbek, Martha elhízott, megöregedett, nyilván megviselte 6 gyerek világrahozatala, a világa beszűkült, szellemileg is „eltunyult”. Minna karcsú és eszes, a világ dolgai iránt érdeklődő, olvasó, gondolkodó, felvilágosult nő, aki iszik és cigarettázik és nem csak érdeklődik Freud bonyolult elméletei iránt, hanem megérteni is képes azokat. A kontraszt a két nő között nagyon feltűnő és bár Minna vívódik magával és az érzéseivel egy darabig és próbál ellenállni az őt ellentmondást nem tűrően akaró Freudnak, a cím már mindent elárul… A meglepő nem a viszony volt, hanem inkább az, ami utána következett, a séma, amit Martha, a feleség már néhányszor látott a férjénél, míg Minna saját bőrén kellett, hogy megtapasztalja, h a zseni fellángol, rajong valakiért, de ez amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan el is múlik. (Bár az igazán meglepő számomra az volt, h Freud és Minna többször is kokainoznak, mert az nem tesz függővé, LOL.)
A regény gyorsan olvasható, stílusában Mörk Leonórára emlékeztetett, vagyis nagyon mai, annak ellenére, h jó 100 évvel ezelőtt játszódik. Nekem kicsit elnagyoltnak tűnt a kor, a helyszín, a helyzet bemutatása és megint az zavart, h keveredik valóság és fikció, még az sem biztos, h Freud és sógornője között valaha viszony volt, pusztán valószínűsíthető. A könyv az idei várólistámon volt.

Elena Ferrante: Die Geschichte eines neuen Namens

Az első részben még mindkét lányt kedveltem, ez árnyalódott a második kötetet olvasva. Lenú, a mesélő sokkal inkább közelebb került hozzám, míg Lila egyre ellenszenvesebb lett: flegma, kivagyi, ha olyanja van gondolkodás nélkül bánt meg mindenkit, kritizál, parancsol és még Ninot is elszereti Lenútúl, mondjuk ez így nem igaz, de majdnem…Lila ellenállhatatlan, bármit és bárkit megkap, jó darabig úgy tűnik ő az a tipikus „összejött neki az élet” típus, legalábbis kívülről.

Ennek a résznek a gerincét a két barátnő közös nyara alkotja az olasz tengerparton, ahol sok minden történik és a szereplők egymáshoz való viszonya folyamatosan alakul. Ez a nyár és az ott történtek, nem csak a barátságukra, hanem az életükre is kihatással vannak, itt kezdődik Nino és Lila viszonya, itt szökken szárba a szerelmük, ráadásul a vakációnak az vet véget, h Lila férje, Stefano is megtud mindent. Innentől kezdve Lila élete már nem fenékig tejföl, Lenú pedig csalódottságában a tanulásba veti bele magát, a két lány egyre jobban eltávolodik egymástól, egy évig nem is beszélnek. A könyv végén már egyértelműen fordul a kocka, Lila kisemmizve él, a társadalom peremére kerül, míg Lenú leérettségizik, ösztöndíjat nyer, főiskolát végez, kiadják a könyvét, miközben csiszolódik az elméje és a személyisége és egy jómódú fiatal professzor menyasszonya lesz. Valamiféle elégtételt éreztem, h annyi „hoppon maradás” után végre Lenú dolgai is jól alakulnak, Lilát pedig egyre érthetetlenebbnek találtam, egy erős nő, akin nehéz kiigazodni. Viszont ahogy lenni szokott, Elena tökéletes élete sem olyan tökéletes, még mindig Ninot szereti, ez egyértelműen bebizonyosodik, amikor újra találkoznak és gondolkodás nélkül dobná el mindenét egy vele töltött éjszakáért.
A címet nem értem annyira, bár valószínűleg Lina új nevére utal, hisz a házassága révén Signora Caracci lesz, ha nem is túl sokáig. Érdekes, h magyarul Az új név története címmel jelent meg, németül pedig Egy új név története a címe.

Mimi J. Poppersen: Tourguide(in) gesucht!

Mivel idegenvezető is vagyok, a cím rögtön felkeltette az érdeklődésemet, aztán rá kellett jönnöm, h ez nem más, mint mese hahbbal.
Anna- Maria, vagy Sam, ahogy mindenki nevezi, két gyerekes anya, akinek épp romokban hever az élete, elveszítette az állását, a férjét rajta kapta a titkárnőjével és épp válnak, a pasi ki akarja semmizni és most épp Olaszországba viszi 2 hétre a 2 lányukat és a szeretőjét.

Az elkeseredett nő véletlenül olvas egy felhívást, h idegenvezetőt keresnek Kaliforniába, ismerje a tájat, tudjon emberekkel dolgozni, főzni, vezetni, esetleg legyenek ismeretei elsősegélynyújtásból, repjegy, szállás, ellátás fizetve, 2000 euro jár a 2 hétért és esetleg még bónusz is. Az egész túl szép, h igaz legyen, Sam azonnal bele is vág, de a körülmények összejátszása miatt már nem tudja az út előtt elolvasni azt az e-mailt, amiben az áll, h mindez motorral történik sátrazással fűszerezve, ő meg megérkezik 3 kosztümmel és néhány elegáns felsővel és magassarkúval. A talpraesett nő viszont nem ijed meg, San Franciscotól Santa Barbarán és Los Angelesen át San Diegoig vezeti az 5 40 és 50 közötti pasiból álló Harleys csapatot. Mint kiderül, ők is felejteni akarnak, kievickélni a válságukból, persze ez sikerül is mindenkinek, csak sajnos az egész annyira felszínes és felületes, h az már irritáló volt. Az idegenvezetős része pedig nagyon röhejes…sajnos pont azokra a valótlan sztereotípiákra épít, amik az idegenvezető munkával kapcsoaltban a legtöbb ember fejében élnek, h ez nem is munka, hanem nyaralás, h semmit nem kell csinálni. Már eleve durva, h még nem nagyon járt ezeken a helyeken, vagy egyáltalán nem, persze lehet így idegenvezetni, de ahhoz iszonyatosan nagy felkészülés kell, nem Sam, ’este átfutom hova is megyünk másnap’ módszere…nevetséges és dilettáns, kikérem magamnak…és még büszke is, h pár dolgot meg tudott jegyezni és el tud mondani, LOL. Meg felvesz valami parkba egy prospektust, így tudta hova kell menni a csoporttal és a prospektusból tudott okoskodni és milyen jól felkészültnek érezte magát, agyhalál. Ilyesmiről is csak a legelején volt szó, pár nap után, mintha valami baráti társaság motorozgatna együtt. Turbulens, nagyon cool és jópofa akar lenni, meg mély is, szerintem egyik sem jött össze. Egyszerűen nevetséges az egész, minden szempontból.

Jill Smolinski: Die Wunschliste

Ezt már régen el akartam olvasni, végül hangoskönyvként került rá sor.
A cím (A kívánságlista) arra a listára utal, amin 20 dolog van, amit 25 éves kora előtt át akar élni a főszereplőnő, June de ő már 34 éves… A lista ugyanis nem az övé, hanem a 24 éves Marissáé volt, akit egy véletlen folytán ismert meg és aki az autójában ült, mikor balesetük volt és a fiatal nő - aki éppen leadott 50 kilót és épp élvezni kezdte az új életét tele tervekkel, vágyakkal és lehetőségekkel - meghalt. Ezek után persze June is depresszióba esik, magát okolja, nem találja az élete értelmét. Hirtelen felindulásból határozza el, fél évvel a történtek után, h ő fogja megvalósítani Marissa listáját és bele is fog.

A 20 pontból, csak 2-t pipált ki a lány, a többi megvalósítása June-ra vár. A listán van néhány olyan pont, amik egy kövér lány vágyai (nyilvánosan fagyizni, 5 km-t futni, masszázsra menni, eldobni a fürdőszoba mérleget), van néhány egyszerűen teljesíthető apróság és vannak a fogósabb feladatok, mint például valakinek az életét megváltoztatni. A lista és a „feladatok” megváltozatatják June életét, ki kell jönnie a csigaházából, fel kell vennie a kapcsolatot Marissa családjával, ki kell nyílnia. Kilép a komfortzónájából, új dolgokat próbál ki, új embereket ismer meg és a végére rájön, h mennyi mindent köszönhet ezáltal Marissának.
A happy end, amit a szerző végig sejtet és picit talán előre is vetít, végül elmarad, de olyan értelemben mégis happy enddel zárul a regény, h June élete rendbe jön, újra tele van vágyakkal, tervekkel és újra sok fontos ember van az életében, akiknek ő is fontos.
Olvastam idén már egy hasonló könyvet, bár ott a főszereplő a saját gyerekkori listáját valósítja meg, de a lényeg mindkét esetben ugyanaz: valami újat kipróbálni, valami jót tenni és miközben ezzel vannak elfoglalva újra célja és értelme van az életüknek, új élethelyzetekbe kerülnek és szépen lassan túlteszik magukat a nehézségeken.