2015. október 19., hétfő

E.M. Tippets: Nicht mein Märchen

Elég régóta megvan már ez a trilógia, de igazi késztetést nem éreztem az elolvasására mindeddig. A 2015-ös nagy olvasási kihívás viszont megadta a lökést ehhez is (trilógia kategóriában).


Chloe kedves és okos lány, egy kisvárosban él és az egyetem mellett egy kávézóban dolgozik. Élete nem várt fordulatot vesz, mikor statisztálni mennek a barátaival egy fiatal filmsztár filmjében. A srácot ill. a filmet teljesen úgy írta le, h önkéntelenül is a Twilight-ra és Robert Pattinsonra kellett gondolnom. Persze a sztár a legnagyobb tömegben is kiszúrja Chloet és megtetszik neki, miután a csajt ez különsebben nem érdekli, meg pláne. Magához viteti a lakókocsijába, betoppan a kávézóba, ahol a lány dolgozik és végül megszerzi a számát. A szokásos: az ilyen körülrajongott emberek sokszor arrra buknak, ha nem rajongják körül őket, hanem normális emberként kezelik őket, ennek az iskolapéldája olvasható itt is. A szerző az érdeklődést sokkal inkább fent tudja tartani a lány múltjával - amiről csak lassan csepegteti az infókat - mint a meglehetősen vérszegény love storyval. A párbeszédek elképesztően laposak és semmitmondóak, köszönés, bocsánatkérés - majd a történet előrehaladtával- szeretlek, ez a három dolog alkotja a dialógokat:S.
Jason elég nyámnyila, akarja a lányt, de bátortalanul próbálkozik, gentleman, de ez már inkább a férfiatlan kategória és valahogy a személye teljesen hiteltelenné tette a sztorit számomra. A szereplők mindannyian halványak, nem válnak igazi karakterekké. Alapvetően nem rossz könyv, de túlságosan vegyíti a dolgokat (egy kicsit love story, egy kicsit hoollywoodi portré, egy kicsit krimi), sok mindent akar, de egyik sem lesz igazán.
A cím (Nem az én mesém) arra utal, h a felénél Chloé úgy érzi, ez nem az ő meséje – Jason „tökéletes”, mint egy herceg fehér lovon, de ő nem erre vágyik és soha nem is vágyott, ez nem az ő meséje, ez Jasoné. A végére azért alaposan megváltozik hirtelen a véleménye és a történet – a stilizált – oltár előtt ér véget. A befejezésből egyértelmű volt számomra, h nem tervezett a szerző akkor még folytatást, gondolom később tette a siker a bogarat a fülébe – sajnos:S. Ha nem választottam volna ki a trilógiát a 2015-ös nagy olvasási kihívásomba, nem hiszem, h tovább olvastam volna ezt a történetet, így viszont folyt. köv..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése