Lauren Weisberger: Der Teufel trägt Prada

Régóta megvolt ez a könyv, de különösebben nem hozott lázba, anno láttam a filmet, az sem. Most viszont a 2015-ös nagy olvasási kihívásom kapcsán kezdtem bele - hisz ez volt az azóta sikerszerzővé avanzsált Lauren Weisberger első könyve – és kellemesen csalódtam. Nem voltak nagy elvárásaim, de kimondottan tetszett!

Igaz nem kezdődött túl jól – bár nálam ritkán kezdődik könyv jól;) - kb. a negyedéig kicsit unalmas volt, de aztán felpörögtek az események.
Andy épp végzett az egyetemen és minden vágya, h kedvenc újságának, a The New Yorkernek írjon. Véletlenül megy el egy állásinterjúra, ahol a Runaway divatmagazin ikonikus főszerkesztője, Miranda Priestley keres asszisztenst. A meglepett, és a divatról mit sem tudó lány elnyeri az állást és abban bízik – és ezzel is kecsegtetik -, 1 év a szeszélyes divatikon mellett ugródeszkát jelent majd a kívánt szerkesztőségbe. Álmában sem gondolta volna viszont, h ez az egy év, ilyen nehézségek elé állítja. Miranda semmire nem képes egyedül, hatalmasak viszont az igényei és az elvárásai és legtöbbször teljesen lehetetlenek a kérései és az utasításai. Andy összeszorított foggal küzd a rabszolgaévében, ahogy nevezi, szemei előtt csak az álma lebeg és a nagy cél érdekében elhanyagolja a családját, a barátját, a barátait. Hihetetlenül felszínes világba csöppenünk, ahol csak a ruhaméret, a frizura, a smink és a márkák számítanak, minden más csak másodlagos. Elképesztő sztorik színesítik a regényt, Miranda egy elvetemült, idegbeteg őrült, de a vele megélt hétköznapok nagyon szórakoztatóak és viccesek, mármint az olvasónak, ilyesmit átélni viszont tényleg maga a pokol. Ráadásul a rabszolgaév vége egyáltalán nem úgy sül el, ahogy azt főhőnsőnk reméli és az élete minden fronton kátyúba jut. Bár a 2. rész nem kapott olyan jó kritikákat, nem volt kérdés, h tudni akarom, hogy folytatódik Andrea és Miranda sorsa.
Tetszett a stílusa, üdítőnek találtam, h itt nem a szerelmről van szó, persze arról is, de nem elsősorban. Anno láttam a filmet, most újra megnézném, Ann Heathewayként képzeltem el Andyt, bár a könyv szerint szőke, Mirandát pedig Anna Wintourként, bár a filmben Meryl Streep játszotta, de állítólag a bestiális főnökasszonyt a Vogue nagyasszonyáról mintázta a szerző. A cím is remekül passzol a tartalomhoz, olyannyira, h az eredeti angol címet németül és magyarul is átvették, ez is ritkaság, magyarul Az ördög Pradát visel címmel olvasható.
Talán egyetlen kritikám, h kicsit hosszúra nyúlt, de kimondottan tetszett, ajánlom!