2015. január 14., szerda

Malala Juszufzai: Én vagyok Malala

Lenyűgöző és hátborzongató ennek a fiatal lánynak a története, pont ezért szerettem volna jobban megismerni őt és az életét.
Rögtön a mindenki által ismert eseményekkel kezdi az elbeszélését, amikor az iskolabusszal hazafelé tartva fejbe lőtték a tálibok. Nem véletlenül esett áldozatul, a merénylők nagyon is tudták ki ő és miért akarnak végezni vele. Az előzményekbe, mindazon eseményekbe, amik ehhez a tragédiához vezettek avat be minket a pakisztáni diáklány a könyve első 250 oldalán.


Mesél a családjáról, a népe történelméről, ami egyrészről érdekes volt, mert számomra – szinte – minden új volt, de pont ez jelentette a nehézséget is, annyira tudatlan voltam, h hirtelen rengeteg név, titulus, szokás, törvény zúdult rám, amikről fogalmam sem volt, sajnos nem mondhatom, h maradéktalanul megértettem volna mindent.
Nagyon büszke vagyok pastuságomra, de időnként azt gondolom, hogy a viselkedési kódexünk sok mindenért felelős, főleg a nőkkel való bánásmódért.
Malala családja a Szvát-völgyben él, apja itt küzd azért, h a lányok és a szegények is tanulhassanak, sokan náluk reggeliznek, vagy akár ott is laknak, nem egyszer Malalának is több másik lánnyal kell megosztania a szobáját, ráadásul ők sem gazdagok, nem ezért fogadnak be másokat. Elképesztő az analfabétizmus, a tudatlanság, szervezettlenség, ráadásul még a tálibok is megérkeznek Pakisztánba és a Szvát-völgybe is és azon vannak, hogy minden nőkre utaló jelet eltüntessenek a közéletből. Elpusztítanak mindent, ami régi, de nem hoznak helyette semmi újat. Bár ők vendégszerető nép, de a tálibok miatt – akik sok egyéb mellett 400 iskolát is elpusztítottak - az egész világ terroristának bélyegzi őket.
Malala egyre több interjút ad,kiáll a lányok tanuláshoz való joga mellett, kezdetben még a barátnőivel együtt, de azok apja és fivérei megtiltják nekik, Malala apja viszont maga is azért küzd, h minden gyerek tanulhasson – többször meg is fenyegetik ezért - , támogatja és buzdítja a lányát is, h emelje fel a hangját a jogaikért.
11 éves korában válik ismerté, amikor álnéven blogot indít a BBC urdu nyelvű szolgálatának internetes oldalán arról, hogy milyen kislányként a tálibok által ellenőrzött, pakisztáni Szvát-völgyben élni, ahol a szélsőséges iszlámisták a lányoknak, nőknek megtiltották, hogy iskolába járjanak. Egyre több felkérést kap, h beszéljen nemzetközi és hazai rendezvényeken, ezzel felhívja magára a figyelmet, a tálibok halálosan megfenyegetik.


Tetszett, h a komoly elkötelezettsége ellenére ő is gyerek, aki veszekszik a barátnőivel és a testvéreivel, a tükör előtt illegeti magát és Alkonyat-filmeket néz. Ám mindez nem érdekli a brutális tálibokat, nem kímélik a 15 éves lányt, de a halálosnak szánt lövések „csak” súlyosan megsebesítik Malalát, aki csodával határos módon túléli a támadást. Jellemző már ezekben az időkben is az ismertségére, h a merénylet után az ENSZ főtitkára, Ban Ki Mun és Obama elnök is nyilatkozott az esetről. A véletlennek hála kerül Birminghambe, ahol aztán szinte teljesen felépül, ma is ott él családjával. A tálibok világméretűvé tették a kampányát, hírességek, világsztárok támogatják, 2014-ben ő lett minden idők legfiatalabb Nobel-békedíjasa.
A róla szóló könyv nagyon érdekes és tanulságos, bár dokumentarista, de mégis sok érzelemmel és emberi történetekkel van átszőve, ami kimondottan élvezetes olvasmánnyá is teszi. Malala korunk és a jövő egyik nagy egyénisége, biztos vagyok benne, h még sokat fogunk hallani róla és remélem sikerül megvalósítani a céljait.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése