2014. december 4., csütörtök

Carolina de Robertis: Die unsichtbaren Stimmen

Régóta várakozott ez a regény a polcomon és most a Várólistámról került sorra.


A történet Dél-Amerikában, Urugayban és Argentínában játszódik és egy család 4 női generációjának történetét kíséri figyelemmel. Parajita sorsa - aki a természetből meríti az erejét, gyógynövényekkel foglalkozik - nem egyszerű a századelőn, 4 gyerekével, csapodár férjével, de lányának, Evának még inkább kijut: 10 évesen abbahagyja az iskolát és apja barátjának a cipőboltjában kezd dolgozni, aki aztán rendszeresen megerőszakolja. Apja nem neki hisz, Buenos Airesbe menekül, ott férjhez megy egy jómódú orvoshoz, miközben 2 gyereke születik arról álmodik, h költő lesz. Később menekülni kényszerülnek Peron uralma alatt Argentínából, így kerülnek újra Montevideoba. Lánya Salomé, már egyetemre játhatna, jó állása lehetne, helyette a Tupamarosba áll, ez az Urugay felszabadításáért küzdő gerilla szervezet. Egyre veszélyesebb helyzetekbe kerül, míg végül elkapják társaival együtt, megkínozzák, börtönbe kerül, ahol állandó erőszaknak van kitéve, ennek „eredményeként” születik meg lánya, Victoria a fegyházban. Később kiszabadul, de addigra a lánya már Amerikában van a bátjya családjával, ő pedig nem igazán talál vissza a normális életbe, nem is csoda olyan megpróbáltatások és több, mint egy évtizednyi börtön után.
Egy rendkívül érzelemgazdag történet, sok történéssel, amik során nem csak ennek a 4 nőnek a sorsát, hanem Urugay sorsát is végig követhetjük. Érdekes bepillantani a 20. század eleji urugayi vidék mindennapjaiba, majd az egyre fejlődő Montevideoéba, a válságok sújtotta ország életébe, olyan keveset tudunk minderről. Más mentalitás, más kultúra, más szokások, de ugyanaz a szabadság és igazság iránti vágy vezérli őket is, mint oly sok más embert vezérelt és vezérel ma is a világ minden pontján.


Érdekes kirándulás volt, sok új információval fűszerezve, bár számomra a vége kicsit hiányos volt, érdekelt volna, merre vezet Victoria sorsa, de a szerző ezt az olvasó fantáziájára bízta. Mint ahogy azt is, ki mit interpretál bele a címbe (A láthatatlan hangok) ill. a borítóba, egyik sem nagyon kapcsolódik nagyon a regényhez ugyanis.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése