2014. augusztus 24., vasárnap

Mo Yan: Frösche

Az irodalmi Nobel-díjas kínai író könyve 2009-ben jelent meg, majd 2013-ban németül. Rögtön akkor le is csaptam rá, mert a tartalma felkeltette a kíváncsiságomat, sorra mégis csak most került, a várólistámról.


A több, mint 500 oldalas és 5 évtizedet felölelő regény tartalmát nehéz röviden összefoglalni. Kínában vagyunk, a mesélő, Renner nagynénje a főszereplő, Gugu, aki bábaként dolgozik. Több ezer gyereket segített világra, majd a kommunista párt tagja lesz és ezáltal az egy gyerek politika hajthatatlan végrehajtója is. A férfiakat sterilizálja, a nőknek első gyermekük születése után rögtön – megkérdezésük nélkül – spirált helyez be és aki még mindezek ellenére is újra terhes lesz, az ellen kíméletlen hajtóvadászatot indít a párt nevében. Unokaöccse, a mesélő Renner tiszt lesz, rá még hatványozottabban vonatkoznak a törvények, így mikor felesége másodszor is állapotos lesz, a férfit hivatalosan értesítik erről és utasítják, h menjen haza és vigye abortuszra a feleségét, aki erre elmenekül. A hajthatatlan Gugu azzal próbálja meggyőzni őket, h népkommunájukban (kb. falu) az elmúlt 3 évben nem volt felesleges gyerek, tönkre akarják tenni ezt a kitűnő teljesítményt? Döbbenet… Végül hosszas huza-vona után végrehajta az abortuszt, ami közben a nő és a gyerek meghalnak.
Ésszel felfoghatatlan dolgok: ha lányod van és egyszerű földműves vagy, 8 év elteltével vállalhatsz esetleg újra gyereket, de ha korábban leszel terhes, el kell vetetned. Már maga a kifejezés, ami oly sokszor fordul elő a regényben – illegális terhesség - is elképesztő és értelmezhetetlen, szerencsére. Igazi sokk, ahogy maffiamódszerekkel akajra előkeríteni Gugu az előle menekülő terhes nőket. Mindemellett különleges juttatást kapnak, akiknek 1 gyerekük van, mintegy jutalomként.
A regény második felében a mesélő Renner immáron ismert író, elveszi Gugu segítőjét Kis Oroszlánt, nem lesz gyerekük, pedig a nő nagyon vágyik egyre, de már mindketten elég idősek. Ekkor bukkan fel egy békatenyész farm, amiről kiderül, h valójában béranyasággal foglalkoznak és borzasztó konspiratív módon segítik fiú utódhoz az ismert írót. A könyv címe – békák – is itt nyer értelmet, a kínai nyelvben ugyanis a gyerek és a béka írásjel kiejtése azonos. Ezen kívül a békák vartyogása nagyon hasonlít az újszülöttek sírásához, ez az oka annak, h Gugu gyűlöli ezeket az állatokat, mert lelkiismeretét kínozzák ezek a hangok.
A regényben meglepően sok az önéletrajzi elem. Az írónak valóban volt egy nagynénje, aki bába volt, majd Kína egy gyerek politikájának végrehajtója. Mo Yan 2002-ben találkozott a japán Nobel-díjas Kenzaburo Oe-vel, akinek beszélt a nagynénjéről, ekkor született meg a regény ötlete. Oe ezután időnként rákérdezett, hogy áll a tervezett regénnyel, nélküle talán soha nem fejezte volna be a könyvét Yan. Ez a levelezés egy japán íróval egyébként a regényben is felbukkan. További önéletrajzi elem, h az író saját jövője érdekében szintén abortuszra kényszerítette a feleségét.
Számomra eleinte nem nagyon alakult ki összefüggő történet, inkább epizódok ragadtak meg bennem. Persze a kínai nevekkel is meggyűlt a bajom, ezek elég érdekesek: Yuan arc, Chen szemöldök stb. De mindezektől eltekintve egy nagyon jól megírt, izgalmas és megdöbbentő olvasmány, ami nem hagyja hidegen az embert. Talán a legsokkolóbb az, h mindez valóban megtörént és bár talán már kicsit másként, de az egy gyerek politika még mindig érvényben van. Bár némely kínai szakértők szerint jelenlegi formájában tarthatatlan, reformra szorul a munkaerő számának csökkenése és a gyors elöregedés miatt, aminek következtében 2050-re Kína lehet a világ legelöregedettebb országa.
Mo Yan 2012-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, ezzel a legvitatottabb díjazott lett. A szintén Nobel-díjas Herta Müller katasztrófának nevezte, hogy Yan-nek ítélték oda a díjat. "Ennek soha nem lett volna szabad megtörténnie" - nyilatkozta, mert szerinte a kínai író dicsőíti a cenzúrát. Ez engem nagyon meglepett, ezt a könyvét olvasva, de aztán kiderült, h ezzel a regényével újra bebizonyította, h igaztalanak a vádak ellene. A Frösche utószavában azt írta, h sokáig próbálkozott, h mindenkinek megfeleljen, mind a pártnak, mind a Nyugatnak, de aztán elhatározta, h csak a saját lelkiismeretére koncentrál.
A Nobel-díj elnyerése után jelent meg az író Szeszföld című regénye magyarul, több műve egyelőre nálunk nem kapható. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése