2014. június 29., vasárnap

Sophie van der Stap: Ma szőke vagyok

Régóta tervben volt a könyv és nagyon örülök, h végre sorra került. Sok regény foglalkozik a rákkal, ez mégis más volt számomra, mint azok, amiket eddig olvastam.
…kis tumorcsalád fészkel a tüdőmben…
Tudta meg a 21 éves holland egyetemista, Sophie 2005 tavaszán, nem sokkal azután, h az édesanyja legyőzte a halálos kórt.


Közösen álmodta végig a rémálmot a családjával, a barátaival, sokat kutatott, nyomozott a betegségével kapcsolatban, mindent tudni akart. Mindeközben fiatal lányként szerelemre is vágyott, sokat fantáziált, többek között az egyik orvosáról is. A betegsége ellenére nem akart lemondani a fiatalok kiváltságairól: táncolni, flörtölni, szórakozni akart, ebben voltak nagy segítségére a parókák – szőke, vörös, barna, hosszú-rövid…
Hat paróka, hat név, hatszor annyi barátnő és hódoló. Hat másik nő, és mindegyik mögött megbújik egy darabka Sophie. Egy bizonytalan, félénk Sophie: Stella. Egy érzéki Sophie: Oema. Egy örökké nevető, vad Sophie: Sue. Egy introvertált Sophie: Blondie. Egy kalandvágyó Sophie: Platina. Egy álmodozó Sophie: Daisy.
Betegsége alatt rögíztette élményeit, megpróbáltatásait, gondolatait, ekkor kezdett körvonalazódni ez a könyv.
Egyszerű dolgom van, meg kell mutatnom a világnak, hogy élni rákosan is lehet, hogy ugyanúgy nevetek és élvezem az életet, mint azelőtt, ugyanúgy shoppingolok, kicsípem magam és indulok bulizni. Hogy a rákos élet nem kizárólag csont és bőr testet, fájdalmat és véget nem érő hányást jelent.
Persze ez utóbbiakból is kijutott neki jócskán, de nem hagyta magát, felvette a harcot és végül győzött!
Ma visszakaptam a holnapot.
Meggyógyult és elkezdte bontogatni a szárnyait írónőként is, a betegség elleni harcát dolgozta fel ebben a könyvben, ami 2006-ban jelent meg Hollandiában és bestseller is lett. Riportműsorok, mozifilm, sőt egy dal (Anouk: Lost) is született Sophieról és a harcáról. Azóta további 5 műve jelent meg a jelenleg Párizsban élő írónőnek, aki a Cosmopolitannak és az NL20-nak is dolgozott.
Eredetinek és frissnek találtam a stílusát és nagyon szimpatikusnak Sophiet (őt láthatjuk a címlapon egyébként), csodálatra- és követésre méltónak a hozzáállását. Azt hiszem ebből a könyvből nagyon sokan meríthetnek erőt!

2014. június 22., vasárnap

M.L. Stedman: Das Licht zwischen den Meeren

A könyv fülszövege fogott meg, érdekes történetnek ígérkezett és nem is kellett csalódnom.
Tom ausztrálként harcolt az 1. világháborúban, majd egy isten háta mögötti, lakatlan kis szigetre kerül a Janus világítótoronyhoz őrnek, útközben egy kisvárosban ismeri meg Isabelt. A lány pár évvel fiatalabb, de nagyon céltudatos teremtés, „megszerzi” magának Tomot, jól kijönnek, szeretik egymást, babára vágynak, de Isabel az évek során háromszor is elvetél.


Egy, a világítótoronyhoz vetődött hajó és benne egy halott férfivel és egy csecsemő kislánnyal megváltoztatja az életüket. Isabel rögtön anyáskodik a gyönyörű csöppség felett, míg kötelességtudó férje azonnal intézkedni akar a bébi és a halott miatt. Tomot is rabul ejti a baba ártatlansága és bár hadakozik a nejével, belemegy, h maguknál tartsák és sajátjukként neveljék fel a kislányt, akit Lucy-nak neveznek el. Isabel sikeresen elnyom minden rossz érzést, egyszerűen csak boldog anyaként a családjával, Tomot viszont állandó lelkiismeret-furdalás gyötri, pláne mikor pár év múlva megsimerik Lucy valódi anyját, aki igazi roncs a gyereke és a férje elvesztése óta. A férfi nem bírja tovább: két levelet is küld a nőnek, h tudassa, bár férje meghalt, a kislánya jól van, szeretik és gondoskodnak róla. Második alkalommal elküldi bizonyítékként a gyerek ezüst csörgőjét, ami elvezeti hozzájuk a rendőrséget. Tom mindent magára vállal, h védje Isabelt, lecsukják, a gyereket elveszik a végtelenségig csalódott Isabeltől.
Tragikus emberi sorsok sorával szembesülünk és az ember azt sem tudja, „ki mellé álljon”. Elvégre ki ne érezne együtt Hannahval, aki egyszerre veszíti el férjét és kislányát. Mégsem tudtam elítélni Isabelt sem, aki 3 babáját veszíti el, pedig élete értelme a család, a gyerekek lennének. Tom csak boldoggá akarja tenni a feleségét, így belemegy, h a kisbabát, akinek valószínűleg úgysincs senkije, maguknál tartsák, de végig gyötri a lelkiismeret. Mindenki szenved, mikor kiderül az igazság, a kislány nem érti, hol vannak a szülei, mit akart tőle ez az idegen nő, aki Gracenek szólítja, pedig ő Lucy. Hannah szenved attól, h a lánya nem ismeri, nem szereti, azok után az emberek után sóvárog, akik elvették tőle, akik felnevelték. Isabel dühös Tomra és félti Lucyt, aki borzasztóan hiányzik neki. Tom pedig egyrészről megkönnyebbül, másrészről hiányzik a családja és tudja, h nagy szenvedést okozott nekik.


Rengeteg erkölcsi kérdést vet fel a szerző, pont ezért engem kicsit emlékeztetett a regény Jodi Picoult műveihez. Nagyon érdekes és különlegesen nehéz szituációt ír le, amiben szerintem nem nagyon van jó megoldás, kíváncsi voltam, hogy fejezi be a könyvet a szerző, aki végéig fenn tudta tartani az érdeklődésemet. Végül tetszett a befejezés is, ami elég érzelmesre sikerült, de reálisra is, valahogy az volt az érzésem, h - bár talán másban reménykedtem - ez volt az egyetlen jó megoldás.
Tetszett, végre megint „valami más”.

2014. június 18., szerda

Virginia Woolf: Orlando

Régóta tervben volt az olvasása, ezért került fel a várólistámra. Nem olvastam még Virginia Woolftól semmit, de a regényéből készült Órák c. filmet láttam, maradjunk annyiban, h nem rohantam utána a könyveit keresni…Nagyjából az igazolódott be, amit „vártam”, egy számomra helyenként kesze-kusza, időnként lila történet bontakozott ki.


A főszereplő persze Orlando, a 16. századi, költői hajlamokkal megáldott szépséges nemesifjú. A királynő kincstárnokává teszi meg, majd Konstantinápolyban lesz királyi követ, később herceg, közben persze hódít, csábít és csalódik is. A regény központi történése, h 30 éves korában, Törökországban nemet vált, több napi alvás után nőként ébred fel. Majd a 18. századi Angliába csöppen vissza, immáron ifjú hölgyként, később férjhez megy, fiút szül, a történet végül 1928-ban, a kiadás évében fejeződik be.
A bemutatott korszakokban jól érzékelteti a viselkedési normák és az irodalom változásait, de persze a fő téma és mondanivaló a főszereplő különös átváltozása. Sokféle képpen lehet ezt értelmezni és sokféleképpen is értelmezték már persze, leginkább a női nem megkérdőjelezéseként a társadalomban, hisz Orlandonak is meg kell küzdenie bizonyos problémákkal nőként, amik fel sem merültek előtte. Ez még egyébként rendben is lenne részemről, ezt a részét érdekesnek is találtam, de a körítés és ködösítés, nem tetszett, nem szeretem az ilyen „mélységű nagy műveket”.
Persze felmerült bennem, h hogy jön egy ilyen regény valakinek, nos hát ezt a szerelem inspirálta. Virginia Woolf akkori szerelmének és jó barátnőjének írta a regényt és az első angol kiadást a szerelem, Vita Sackville-West férfiruhás fotói díszítették. Az írónő a regény írásának időszakát egy kivételesen boldog őszként jellemzi, soha nem írt meg ilyen gyorsan könyvet, úgy érezte magát, mintha írói szabadságon lett volna. A stílust egyébként még én is könnyednek találtam és alapvetően egészen jól olvasható volt a történet, időnként inkább a tartalommal akadtak inkább problémáim. A könyv egyébként felkerült az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listára is, bizonyára joggal, ettől függetlenül nálam nem lett kedvenc.

2014. június 15., vasárnap

Nicole Krauss: Die Geschichte der Liebe

Sok munka és egy kis nyaralás után, végre egy újabb bejegyzés, ráadásul egy olyan regényről, amire már alig emlékszem és nem csak azért, mert régen befejeztem már:S.
Nagyon jó kritikákat kapott a könyv, de nekem kicsit magas volt. A cím egy másik könyv címe, ami körül zajlanak az események, ami emberek életét változtatja meg.


Leo, gyerekkora óta szerelmes volt Almába, hozzá írja A szerelem történetét (Die Geschichte der Liebe), ám a lányt Amerikába küldi az apja Lengyelországból a nácik elől, Leo kuporgat, h majd utánamenjen. A lány már terhesen hagyja el Európát, utána próbálja felvenni a kapcsolatot Leoval, de nem sikerül, rossz hírek jönnek, azt hiszi meghalt, hozzámegy valakihez, akivel felnevelik Isaacot. Leo tele reménnyel érkezik Amerikába, felkeresi a nőt, ekkor kiderül minden, így egyedül kell új életet kezdenie. Kéziratát elkallódottnak hiszi és nem is sejti, h – bár egy más szerző műveként – kiadták a művét, ami sok ember életét meghatározta. Például a 14 éves Alma szüleiét, akik lányukat a könyv hősnőjéről nevezték el. Mikor apja meghal és anyja épp ezt a könyvet fordítja spanyolról elhatározza, h megkeresi a szerzőt.


A könyv olyan emberek sorsát köti össze, akik egyébként soha nem találkoztak volna és közben az élet magányosságáról mesél. Ez persze a szerelemmel függ össze, ill. az elveszett- vagy beteljesületlen szerelemmel. Számomra elég sokáig nehéz volt az igazi összefüggést felfedezni a történetek között és bár a végére összeállt a kép és helyre kerültek a puzzle darabok, ennek ellenére sem tetszett igazán, túl mesterkéltnek, túl körmönfontnak találtam. Jobban szeretem a kicsit "átláthatóbb", lineárisabb történeteket.

2014. június 4., szerda

Kiera Cass: Selection - Die Elite

Nem tudom eldönteni, h az írónő, vagy én fáradtam-e bele egy kicsit a dolgokba, de számomra olyan nagy újdonságokat nem hozott a 2. rész.


America úgy tűnik Maxon, a trónörökös mellett teszi le a voksát, de mikor barátnője, Marlee súlyosan megsérti a törvényeket és a trónörökös meg is bünteti, egy világ omlik össze benne. Aspen, régi szerelme persze máris vigasztalja és a lány rájön, ő az, aki mindig mellette állt, akire mindig számíthatott, újra felé hajlik.
Közben külföldi delegációk, a palotába időről-időre továbbra is betörő lázadók, szeszélyes casting résztvevők színesítik a történetet és fontos titkokra derül fény a múltból. Lassan kezd az is körvonalazódni, mit is akarnak a lázadók és kiderül, h a királyi családon belül nem olyan nagy az idill, mint amilyennek tűnik.
America érzései Maxon és Aspen iránt végig elég gyorsan változnak az események hatására és már nem csak az ő oldaláról tűnik háromszögnek a szerelem, egyre kuszábbak lesznek az érzelmi szálak.
A szenvedélyes lány megpróbálja beleártani magát az államügyekbe is, látva a népe szenvedését, az igazságtalanságot és megsejtve valamit a múltból, a háttérben álló dolgokból, ezután biztosra veszi, h mennie kell, de persze mivel trilógiáról van szó, a véletlen közben szól és America továbbra is tagja marad a hercegnő aspiráns ötös elitnek.
Fura világot tár elénk a szerző: mobiltelefon, számítógép szinte nincs is, hosszas keresgélés után találnak rá arra, mi is volt Halloween. Persze egyre nyilvánvalóbb, nem véletlen, h a múltat megpróbálták eltörölni, h nincsenek számítógépek, van mit eltitkolni. Egyébként ez is érdekes, h mára az lett utópikus, h a jövőben nincsenek gépek;).
Az a hiányérzetem, amiről az első rész után írtam, itt is megmaradt, továbbra sem tudjuk meg, ki találta ki a „kasztokat”, mi alapján stb. Továbbra is az volt az érzésem, h a fikciós történelmi események elég esetlegesek és csak amolyan mellékszálként funkcionálnak a szerelmi mellett, amiért kár szerintem.
A kritika ellenére várom a folytatást, bár az nem lehet kérdés, h végződik America története, de biztosan tartogat a befejezés még néhány fordulatot és talán eddig homályban maradt eseményekre is fény derül.
Németül még nem jelent meg a 3. rész, magyarul már olvasható The One – Az igazi címmel.