2013. január 27., vasárnap

Papp Diána: Bodza Bisztró

A karácsonyra kapott könyvutalványból ez lett az egyik szerencsés kiválasztott. Valahogy elkerülte a figyelmemet Papp Diána és a könyvei is, viszont a könyvesboltban spontán felkeltette az érdeklődésemet és valami derengett, h olvastam is róla. Kíváncsi voltam, így elég gyorsan bele is kezdtem.


A tipikus trendi pesti csaj, Petra igyekszik homokba dugni a fejét , mikor rég nem látott apja meghal és ráhagyja a házát és az éttermét egy kis bükki faluban. Minél előbb szabadulni akar apja örökségétől, de ilyen-olyan ügyek miatt 2x is oda kell mennie, másodszor már észrevétlenül sodorják az események, megismer szomszédokat, hatalmába keríti a retro fíling, lekvárt főz a szomszéd nénivel, bolhapiacozik, kezdi kivenni a homokból a fejét és jól érezni magát térerő és net nélkül is, meg egyre inkább feltűnik neki a rosszul öltözött, de egész helyes Pali, apja egykori segédje. Nagyjából felvonultatja a szokásos kliséket és nem kell zseninek lenni, h kitalálja az ember, mi lesz a történetből, ennek ellenére tetszett.
Többek között azért, mert érdekes kérdéseket vet fel és elgondolkodtató párhuzamokat állít. Szembeállítja egymással a nyüzsgő, menő pesti életet a csendes, egyszerű vidéki léttel. Főhőse újra felfedezi és értékelni is kezdi az élet egyszerű dolgait, amiket már el is felejtett. Nem csak az életmódjáról és a lakhelyéről kell döntenie, hanem pasi témában is választani kényszerül, nem csak Gyuri és Pali között, hanem két világ, két értékrend között is. Az egyik a fejét vonzza, és azt duruzsolja, h Gyuri jómódú, jó családdal, jó állással, nem volt még nős és oda van érte, a szíve viszont Pali felé húz, aki igaz, h elvált, rosszul öltözködik és csak a maga egyszerűségét kínálja neki, mégis ez több, mint bármi más.Szerintem nagyon jó volt ez a szembeállítás, mert ilyen az ember: van egy ideál elképzelése, meg elvárásai, amiket részben a felé irányuló társadalmi- családi- baráti elvárások táplálnak, de kortánsem biztos, h ez az, amire az embernek tényleg szüksége van. Szerintem a mai ’trendi’ világban sokan nem is azt választják, nem merik azt választani, amit igazán szeretnének, amit a szívük diktál. Kimondottan tetszett, h nem a szerelmi szál áll a középpontban, nem csak erről szól a történet, Petra elég hamar választásra is jut és utána is folytatódik a történet és azért érzékeljük, h nem minden rózsaszín, életszagúan festi le a kapcsolatukat.
A könyv amolyan gasztro regény is, hisz Petrára és Palira az a feladat vár, h felélesszék apja egykori kis éttermét, így van benne sok recept, de nem a hagyományos módon, hanem kvázi „elmeséli”, hogy készülnek az ételek, pl. a bodza szörp, meg a gesztenyés-sütőrökleves, a rozmaringos burgonya stb.
Nem tudom elhallgatni azonban azt sem, h voltak dolgok, amik nem tetszettek. Egy kis faluban vagyunk, a Bükkben, az étterem jó ideje nem üzemelt és előtt sem volt túl sok vendég, a faluban főleg idősek laknak, ennek ellenére az új étlapon szerepel tagliatelle, mozarella, keleti fűszerek, mangófagyi, minestrone leves, tiramisu – engem ez inkább egy trendi fővárosi helyre, vagy legalábbis nagyvárosira emlékeztetett, arról nem is beszélve, h a pénznek is szűkében vannak, akkor laikusként inkább egyszerű, házias, finom ételekre voksolnék, amik számomra egy eldugott kis faluban autentikusabbak is, mint a négysajtos pizza.
Csak egy apróság, de végig idegesített, h a 40 éves Palit végig ’fiúnak’ titulálja:S.
A végén az apa-lánya szálat túlzónak érzem, már-már hoollywoodinak, főleg úgy, h aztán nem sok mindent tudunk meg az egészről, számomra teljesen feleslegesnek tűnt. A vége szerintem nagyon össze lett csapva, kb. 30 oldallal a befejezés előtt még minden a feje tetején, aztán hipp-hopp elsimulnak a dolgok, de ezzel elbagatellizál és a szőnyeg alá söpör egy csomó mindent.
Nem sokszor gondolom ezt, de most az a véleményem, h ez a könyv folytatásért kiállt! Hisz épp csak kezd beindulni a Bodza Bisztró, a valódi álmok még nem valósultak meg, érdekes lenne látni, hogy alakul Petra és Pali kapcsolata ill. Petra és az anyukája viszonya, hogy futtatják fel az éttermet, újítják fel azt és a házat stb., szóval szerintem lehetne folytatni.
A könyv nem hibátlan, nem klisémentes, de abszolút vállalható és szórakoztató, kellemes meglepetést jelentett, sőt, míg olvastam (nem sokáig) mindig amolyan jutalomfalat pozícióban volt;), biztosan el fogom olvasni a Szerdán habcsókot is.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése