2012. április 1., vasárnap

Fábián Janka: Emma szerelme

Sokat hallottam az utóbbi időben a könyvről és folytatásairól, igaz nehéz is lett volna elkerülni. Nem tudatosan, de megvártam, míg mindhárom rész megjelent, így egyben olvashattam a trilógiát.
A történet 1907-ben kezdődik, mikor megismerkedünk a trilógia főszereplőjével, az akkor még gyerek, de már gyönyörű Emmával. Apjával épp Kanadából tér vissza Magyarországra, h a haldokló férfi egykori szerelmére, Évára bízza lányát. Kibontakozik előttünk a kis balatoni város, Körtvélyes élete és megismerkedünk Emma szüleinek titkokkal teli történetével is. A múltban sok minden van, amiről inkább hallgatnak, de azért lassan minden kiderül: szenvedélyes viszony, halál, árulás, szerelem, szenvedés… A fiatal Emma élete sem marad el sokkal a szüleiétől: arisztokrata szerelem, terhesség, névházasság, majd egyik pillanatról a másikra szerelembe átcsapó gyűlölet, végül boldogság, bőséges gyermekáldás, na meg az első világháború szörnyűségei.


Mikor olvastam, igazából csalódott voltam néhány dolog miatt. Fábián Janka történelem tanár, ennek ellenére pont ezt a részt éreztem a leggyengébbnek: nem tudta elhitetni velem, h az 1900-as évek elején járunk, nem tudta visszaadni az írónő a kor szellemét, bár voltak Millenniumi ünnepségek, meg egyéb kisebb-nagyobb utalások, mégsem. Időnként olyan szituációkat ill. párbeszédeket kreált, amik elég érdekesen hatottak abban az időben, bár persze nem vagyok a kor szakértője, mindenesetre nekem furcsa volt.
Kétségtelenül nagyon gyorsan olvasható, kellemes olvasmány, de a stílusa pongyolább, mint amire számítottam, eléggé ambivalensek voltak az érzéseim a könyvvel kapcsolatban, tetszett, de…egész végig valahogy nem tudtam megbarátkozni a stílusával. Eleve nem szokványos, h manapság egy kortárs író történelmi családregényt írjon, pláne akkor, ha nem feltétlenül szépirodalmi igénnyel ír.
Persze az is igaz, h pont az Emma c. Austen regénynél panaszkodtam arra, h túl sok a leírás, több száz oldallal lehetne rövidebb a regény, itt pont ez történik: minden nagyon gyors, nincs „mellébeszélés”, leírás, táj-, vagy igazi jellemábrázolás. Kár, h a legtöbbször abszolút megmarad csak a külsőségeknél, sok szereplőről nem tudtunk meg többet annál, mint hogy milyen szép, mert persze mindenki az;).
Vannak benne bosszantó hibák, figyelmetlenségek, amik nem is igazán értem, h maradhattak benne (pl. legalább 11 hónapig „hordott” babák, sima felépülés a locked in szindrómából stb.).
Ugyanakkor, most (néhány fejezettel a teljes történet befejezése előtt) már kicsit megváltozott a véleményem. Ha csak a történetre fókuszálok, azt kell mondjam, már az első kötetnél is jól keverte a kártyát az írónő, ha időnként kicsit kiszámíthatóan is. Ami szintén pozitívum, h elég keveset olvasok magyar szerzőtől, így igazi felüdülés volt magyar emberek történeteit olvasni, a magyar történelmi események árnyékában.
A cím abszolút jól jellemzi a könyvet, Emma és a szerelme, Gábor állnak a regény középpontjában, ők az események mozgatórugói. Szerethető könyv az írónő első regénye, felkeltette a kíváncsiságomat a folytatások iránt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése