David Safier: Happy Family

David Safier 4. könyve is az előzőekhez hasonlóan kissé őrült és nagyon egyedi. A főszereplő, az írónál már megszokott módon ismét egy nő, ezúttal a családanya és feleség Emma, aki épp nincs túl jó passzban. A férje állandóan túlórázik és egyáltalán nem foglalkozik a családjával, a lánya 15 éves lázadó tini, akinek semmi sem jó és minden ciki, a fia szuper intelligens, de nem talál barátokat, ráadásul Emma gyermekkönyvesboltja a csőd szélén áll és elbizonytalanodik, vajon jól döntött-e anno, mikor a karrier helyett a családot választotta. Elhatározza, h véget vet az apátiának és újra összehozza a családját, kezdetnek egy jelmezbálba cipeli őket, ám mikor felbukkannak Frankensteinként, múmiaként, vérfarkasként és vámpírként, kiderül, h csak ő gondolta, h be kell öltözni:). A „szörny család” hazafelé összefut egy boszorkánnyal, aki ijesztően pontos képet ad róluk, mintha a lelkükbe látna: nem tudják becsülni az életüket, a boldogságukat, így azzá változtatja őket, aminek öltöztek.

Innentől kezdődik az igazi kaland, hisz valahogy el kellene érni, h visszaváltoztassa őket a boszi, ennek érdekében Erdély felé veszik az irányt, útközben találkoznak Drakulával, Bécsben csatába keverednek a Madame Tussaud panoptikum figuráival, Egyiptomban Imotephpel gyűlik meg a bajuk közben mind a testvérek egymáshoz, mind anyjukhoz közelebb kerülnek, új dolgokat tudnak meg magukról és egymásról, az apát viszont szinte teljesen kizárja a történésekből az író, hisz Frankenstein alakjában nem nagyon tud beszélni. Több olyan helyzetbe bonyolódnak, amiből csak úgy menekülhetnek, ha összefognak, családként viselkednek, mindeközben fontos szerephez jut a szülői ill. gyermeki szeretet is, ami többször megmenti őket. Ennek ellenére nem jön a happy end rögtön, minden családtagnak saját történetet is szentel Safier, külön utakon járnak, belekóstolnak milyen lehetne az életük vámpírként, múmiaként, vérfarkasként, végül mégis visszatalálnak egymáshoz, mindenféle értelemben, a nehézségek újra családdá kovácsolják őket.

Megint nem voltam teljesen elégedett, szerintem ismét vannak benne üresjáratok imitt-amott ill. van néhány elvarratlan szál, amik így kissé értelmetlennek tűnnek, szóval számomra ezzel sem tudta „túlszárnyalni” Safier a Pocsék karmát. Mégis van benne valami zseniális, nagyon egyedi, imádom a nyelvezetét, a humorát, ismét elérte, h állandó vigyorral az arcomon olvassam a könyvét:) és pont ezért fogok valószínűleg még jó ideig mindent elolvasni tőle. Erre lesz is lehetőségem, mert hamarosan jön az új könyve, sőt a szerző Facebook oldalán egy kommentjében sejteni engedte, h esetleg lesz folytatása a Pocsék karmának is. Magyarul egyelőre csak az első két műve jelent meg, semmi infót nem találtam, h meg fog-e jelenni a Plötzlich Shakespeare ill. ez.

Christiane Hagn: Auf Männerfang

Szeretem az olyan könyveket, mikor a szerző „kísérletezik” valamivel és ezt írja le. Eddig két ilyen jellegű írást olvastam (Julie&Julia, 90 Nächte, 90 Betten), amik nagyon tetszettek. Pár hónapja írtam Christiane Hagn első könyvéről, ami után nem lehetett kérdés, h akarok még olvasni tőle, nagyon jónak találtam.
A szerzőnek, a 30 éves Christianénak már ideje lenne megtalálni a pasit, aki mellett egész életét le szeretné élni, ezért elhatározza, h megkeresi. Tudatosabban fog randizni, minden lehetőséget kihasznál az ismerkedésre és kalandjait könyvbe szedi. 5 egyszerű szabályt állít fel magának - nincs szex az első randin, a pasi hívjon először a találkozás után, nem lehet nagyobb a korkülönbség 12 évnél, nem lehet nős, nem lehet lelki válságban.


Valóban mindenhol próbál ismerkedni, nyitott szemmel keresi a másik felét: osztálytalálkozón, tánctanfolyamon, étteremben, strandon, bulikban, jazzkoncerten. Kipróbálja a speed datinget, a jumping dinnert, a nyelvi tandemet, singlepartyt, randizik a facebookon és netes társkeresőkön keresztül, mivel elhatározta, h olyan partnerkeresési módokat is igénybe fog venni, amiket egyébként nem, újsághirdetéseket is megnéz és ő is ad fel újságban hirdetést. A szülei is bemutatnak neki valakit, a H&M-ben eladónőnek adja ki magát, hátha sikerül felcsípnie vkit, megtetszik neki a fotós, aki igazolvány képet készít róla, 4 képét rejt el a telefonszámával 3 könyvben és egy magazinban, hátha megtalálja és felhívja az igazi;).
Vannak sokat ígérő jelöltek, néhányukkal találkozik többször, van, h a kiszemelt talpig sminkben, nem ismeri fel;), van olyan pasi is, akiért érdemes gondolkodás nélkül megszegni az első szabályt;), igaz másra se jó. Legtöbbször olyan pasikkal hozza össze a sors, akik vele ellentétben nem az életre szóló társat keresik, a többség komolytalan idióta, akivel semmit nem lehet kezdeni, lelki-, ill. idegroncs vagy perverz.
33 fejezetben ugyanennyi szórakoztató történetet olvashatunk, majd a legutolsóban érdekes körülmények között találkozik egy „superman”-nel, kicsit fura volt nekem a vége, mert sejteti, h talán ő lesz az igazi, de valahogy ezt elég nehéz volt elhinnem. Kurtán, furcsán ért véget a könyv, nem határozta el előre, h mennyi ideig fogja csinálni, ill. h hány féle dolgot próbál ki, így az sem világos, h a történet kb. fél év után azért ér véget, mert úgy gondolja az utolsó csávó az igazi vagy másért?
Nagyon jó stílusban, rendkívül szórakoztatóan ír, nekem ismét nagyon tetszett minden mondata, mert laza, könnyed, humoros, időnként viszont még így is elgondolkodtatja az embert. Na meg persze szintén nem elhanyagolható, h Berlin a helyszín, ami nekem pláne nagyon tetszett:)!
A szerző következő könyve is hasonló, ott a boldogságot kutatja.

Vass Virág: Krásznájá Moszkvá

Nálam elég gyorsan egy pikszisbe került Vass Virág Fejős Évával, de mégis nagyobb csalódást jelentett, mert anno még a Nők Lapjában szimpatikusnak találtam, ezért is érdekelt az első könyve a Vulevú, ami aztán nem tetszett. Nem volt annyira egyszerű, mint Fejősé, de egyáltalán nem az én világom volt, gondoltam ezzel be is fejeztem az olvasását, pipa. Aztán az egyik barátnőm, aki kb. ugyanazon a véleményen van F.É. ügyben, annyi különbséggel, h ő még mindig olvassa;), ajánlotta, h Vass Virág ezen regénye egész jó, mert elég hiteles Moszkva ügyileg és ezzel felkeltette az érdeklődésemet, nem annyira, h megvegyem:), de hozzájutottam és kíváncsian kezdtem olvasni.


Három harmincas nő sorsába nyerünk bepillantást, akiket összesodort az élet Moszkvában. Lili Magyarországról érkezik, válása után új életet akar kezdeni az orosz fővárosban, Kátya tehetséges és szép prímabalerina a Bolsojban, van egy szponzora, aki villát, ékszert, szőrmét vesz neki, Dácsát kap tőle premier ajándékként, cserébe persze kvázi a szeretőjeként funkcionál a lány. Nonita indiai újságíró, aki szintén a házassága elől menekül Moszkvába.
Összefonódik a 3 női sors, életük révén bepillanthatunk a moszkvai mindennapokba, az elképzelhetetlen gazdagság és szegénység hatalmas kontrasztjába. Mindhármukban közös, h sötét árnyak kísértik/kísérik őket a múltból, változásra vágynak, de míg a főhős, Kátya házasságban gondolkodik, a 2. másik nő pont ez elől menekül. A Krasznaja Moszkva, a kommunizmus illata egy reklámkampány kapcsán van a történetbe szőve, ami fordulatot hoz a főhősök életében. A kőkemény Kátya, az ünnepelt prímabalerina elég mélyre zuhan a csúcsról egy sérülés után, mindent elölről kell kezdenie, de képes feladni addigi luxus életét: az elegáns villából egy lakótelepi lyukba költözik, a Porschét villamosra cseréli, mert cserébe függetlenné válik, a maga ura lesz. A sorsa mind táncosként, mind nőként kétséges, de az élet váratlan, tökéletes megoldást kínál a problémáira. Az indiai és a magyar lány nem maradnak az orosz fővárosban, de mindkettőjük életének lökést ad a moszkvai kaland, alakjuk viszont végig kissé elmosódottnak hat Kátya mellett. Végül viszont mindhárman új lehetőséget kapnak a sorstól.
Jónak találtam a balett világ leírását, szeretem, mikor olyan zárt világokról olvashatok, melyekben nem vagyok jártas. Persze pont ezért az is lehet, h ez az ábrázolás nem autentikus, de számomra annak tűnt.
Tetszett, szórakoztató, könnyed, de nem bugyuta regény, egyszerre két-, számomra ismeretlen világba vezetett be (Moszkva, balett) és fent tudta tartani az érdeklődésemet, kíváncsi voltam, hogy alakul a szereplők élete.

Daphne du Maurier: Gasthaus Jamaica

Az írónő 1936-ban írta a regényt, 2 évvel világsikere, A Manderley-ház asszonya előtt. Mindkét művét Alfred Hitchcock vitte filmre, 1939-ben ill. 1940-ben. A könyv magyarul A fogadó titka névvel jelent meg, a film pedig Jamaica fogadóként. Az idei várólistámon szerepelt a könyv.


Mary Yellan ígéretet tesz nagybeteg anyjának, h halála után nem marad egyedül, hanem elmegy rég nem látott nagynénjéhez és annak férjéhez. Így is lesz, bár a cornwalli partok sivár lápvidéke felé vezető úton ahányszor csak megemlíti a Jamaica fogadó nevét, fura tekintetekkel találkozik és mindenki próbálja lebeszélni arról, h odamenjen. Patience néninek, nevéhez mérten valóban sokat kell tűrnie durva, önfejű zsarnok férje mellett, akihez mégis elvakult módon ragaszkodik.
Különös dolgok történnek ugyanis a házban: éjjel kocsik állnak meg a fogadónál, ahol egyébként inkább mindenki gyorsan tovább hajt, erre a nagybátyja és a nagynénje is felhívja a figyelmét, h ha ezt hallja, húzza a fejére a takarót, még véletlenül se lásson és halljon semmit. Persze leskelődik és hamar egyértelművé válik, h Joss, a nagybátyja csempészettel foglalkozik, de Mary sejti, h több is van itt a háttérben. Miközben igyekszik megfejteni a titkot és azon van, h minél inkább megkímélje nagynénjét, kapcsolatba kerül a környék albínó lelkipásztorával és nagybátyja csibészes öccsével, aki nem hagyja hidegen. Mary balsejtelme beigazolódik: igaz, h csempészettel foglalkozik Joss, de az igazán durva az, amivel kereskedik.
A könyv hangulata rendkívül misztikus, pattanásig feszíti a húrt az írónő, kitűnő helyszín mindennek a lápos, ködös, mocsaras vidék. Mindez persze alaposan feltuningolja az elvárásokat, legalábbis az enyémeket, el sem tudtam képzelni, milyen szörnyű titok lappang a háttérben. Tény, h olyasvalami, ami teljesen elképesztett, sosem hallottam még a kalózkodás ezen válfajáról. A vége nagyon akció dús, hisz Mary minden követ megmozgat, h véget vessen a szörnyűségeknek és az írónőnek ebben a könyvében is sikerül alaposan meglepnie az olvasót egy fordulattal, - na nem a szerelmi happy endre gondolok, mert az elég nyilvánvaló volt;), hanem - már kvázi a Rebecca előfutáraként egy abszolút pozitív szereplőről rántja le a leplet.
Délnyugat-Angliában, Cornwall grófságban még ma is áll a „Jamaica Inn” fogadó, ami a regény helyszínéül szolgált, jelenleg turista látványosságként funkcionál.

Nicolas Barreau: Du findest mich am Ende der Welt

Ha jól emlékszem egy amazonos kutakodás alkalmával találtam erre a könyvre ill. az íróra. Bár Párizs nem tartozik a szívem csücske városok közé, mégis megfogott a könyv borítója, a fülszövege meg még inkább, így aránylag nagy várakozásokkal kezdtem olvasni.
Jean-Luc párizsi galerista, az élete a művészet és a szép nők körül zajlik, de inkább csendesen, míg egy nap kézzel írt, titokzatos szerelmes levelet kap egy titkos hódolótól. A nő, aki Principessának nevezi magát, igencsak legyezgeti a pasi hiúságát, de nem fedi fel kilétét, ezzel őrületbe kergetve főhősünket.


Érdemes elgondolkodni, vajon én mit csinálnék? Szerintem a legtöbb nő megijedne, a pasik meg valószínűleg azt hinnék, ez valami vicc… Jean-Luc az első pillanattól kezdve komolyan veszi, nagyon szeretné kideríteni, ki az ő titkos hódolója, hisz a nő, annyit ír magáról, h ismerik egymást, többször látta őt a férfi, anélkül, h igazán észrevette volna. Így aztán tulajdonképpen bárki lehet a Principessa, a szomszédasszonytól kezdve a hotel recepciósnőjén át a pék lányáig szó szerint bárki. Nem kellett sok és a főhőssel együtt lassan már én is a könyvben felbukkanó összes nőben a lehetséges Principessát láttam;) és kombináltam, h talán, ő, vagy ő, de ő azért nem lehet, mert…Bárkivel került is kapcsolatba Jean-Luc, mindenkiről el tudta hitetni az író, ha csak egy pillanatra is, h ő a titokzatos levélíró:).
A férfi eszét teljesen elveszik a levelek és a titkos hódolója;), akivel a 18. századba illő levelezést folytat, semmi másra nem tud gondolni. A nő nagyon rafinált, teljesen magába bolondítja a galériást,
ugyanakkor érdekes…mitől is van annyira oda érte a pasi? Attól, h a nő úgy indított, h megvallotta szerelmét? Persze kinek ne imponálna az, ha valaki fülig beleszeret, de pusztán ez, tényleg elég lenne? Vagy inkább erről van szó:

Képzeld el, hogy odanyújtok neked egy narancsot és neked ajándékozom. És most képzeld el, h odaadok neked valamit, ami egy kendőbe van csomagolva: Valami nagyon különleges dolog van itt, de csak ha kitalálod mi ez, akkor ajándékozom neked. Melyik narancsnak szentelsz nagyobb figyelmet a kettő közül?

Az út az „igazság pillanatáig" izgalmas, tele várakozással, vággyal, reménnyel, még bármi, ill. bárki lehet az. Én aránylag sokáig nem jöttem rá, kiről is van szó, de azért előbb leesett, mint a főhősnek;).
Megtalálsz a világ végén – így a cím, de lehet, h van, amikor nem kell a világ végére menni azért, akit szeretünk. Hogy megtaláljuk a szerelmet, van, amikor elég lenne csak átmenni a szomszéd utcába, és észrevenni azt, akit már jó ideje ismerünk, mégsem látunk – nyitott szemmel, nyitottan, előítéletek nélkül, nem csak nézni, látni is kellene.
Bár az alapötlet rögtön megfogott és szerintem tényleg jó, a megvalósítás időnként kimondottan unalmasra sikeredett, különösen az elején volt helyenként álmosító a sztori, aztán egyre jobban tetszett, de azért nem érzek olthatatlan vágyat, h elolvassam az író többi könyvét.

Fábián Janka: Emma lánya

A trilógia 3., befejező részében rég elfeledett szereplők kerülnek elő ismét, felnőnek a gyerekek, tombol a kommunizmus.
Olvasva Kóthayék kitelepítését, meghurcolását, a ÁVÓ viselt dolgait, hirtelen elkezdett fortyogni bennem a düh, bár ahogy a náci uralomról, úgy a kommunizmusról is sokat hallottam, ráadásul nem csak közvetetten, hanem közvetlenül is, mégis mindig újra és újra megrázó, felháborító. Végig szurkoltam az 1956-os események olvasása közben, de sajnos ismét minden ugyanúgy történt:(. 1-1 tragédiát meg is könnyeztem, azt hiszem kevés olyan magyar család van, melynek nincsenek áldozatai ezekből az időszakokból, így még jobban át tudja érezni az ember az eseményeket.
A megpróbáltatások után a Kóthay család nagyobbik része külföldön próbál felejteni és szebb jövőt építeni: Amerikában, Franciaországban, Ausztriában kalandozunk, miközben Magyarországon, tovább tombol a kommunizmus, ide a történet már csak 1-1 epizód erejéig tér vissza, ezek viszont nagyon is ütősek és bicskanyitogatóak. A súlypont Amerikába tevődik át, ezek a részek időnként megint idillbe csapnak, miközben ízelítőt kapunk az amerikai álomból is: siker, pénz, szépség, de mindennek már a modern kor betegsége vet véget.


A történetet a végére kissé már nehéz követni, mert nagyon sok a szereplő: gyerekek, unokák, dédunokák szerte a világban, csak Emma örök. A sok hányattatás után még megéli az áhított rendszerváltást és hazatér Magyarországra, h teste magyar földben, itthon nyugodjon.
Tetszett, h szinte minden szereplőnek a történetét, akit a 3 könyv alatt megismerünk végigmeséli az írónő, fel-felbukkannak, gyakran meglepő kontextusban, fordulatot hozva. Szintén érdekes a Kótayék életével összefonódó másik „család”, mintha mágnesként vonzanák egymást, alakítják egymás sorsát, eleinte negatív, majd pozitív irányba. Kicsit vicces, h itt már nem elégszik meg Fábián Janka azzal, h mindenki gyönyörű, mint az első két könyvben, itt már szinte mindenki őrülten sikeres is;).
Nem gondoltam volna, h a 2. ill. a 3. rész jobban fog tetszeni, mint az első, mégis így történt. A három regény több, mint egy évszázadot és 5 generáció sorsát öleli fel és bár időnként elég kiszámítható az események alakulása, mégis túlnyomórészt izgalmas úton-módon járja végig a magyar történelem elmúlt 100 évét, ami jobban megdobogtatja az ember szívét (vagy legalábbis az enyémet), mint a külföldi események.
Kíváncsi voltam a sorozatra és bár az első rész után szkeptikus lettem, összességében nagyon tetszettek a regények, azt kaptam, amit ígértek: egy békebeli romantikus magyar családregényt és ezzel hosszú idő után újra 3 könyvet olvastam egymás után magyar szerzőtől, ráadásul kortárstól és nem bántam meg.

Fábián Janka: Emma fiai

A 2. könyv szinte rögtön ott folytatódik, ahol az 1., az Emma szerelme befejeződött. A Kótay család már-már idilli körülmények között, boldogságban él: a szülők sikeresek, Gábor főorvos lesz, az egyetemen tanít, Emma egyre sikeresebb írónő, közben cseperednek a csemeték is. Mind a négy gyerek egy-egy fontos vonást örökölt a szüleitől ill. nagyszüleitől, vagy külsőleg vagy tehetségben. Szépek, okosak nagy jövő áll előttük, ill. állhatna, ha nem törne ki a 2. világháború, ami mindent megváltoztat. Mintha nem lenne elég ez a családnak, a múltból is árnyak bukkannak fel, akik úgy érzik, leszámolnivalójuk van Kótayékkal és ennek érdekében el is követnek mindent.


A család egyik tagja Hitler ill. a nyilas párt feltétlen híve lesz, így két perspektívát ad az írónő az eseményekről: valamennyire látjuk őket az elkötelezett párttag szemével és a szenvedőkével is. Beleszőtte az egyik szereplő által pl. a berlini olimpiát vagy Karády alakját, de olvashatunk Rajk Lászlóról és a budai sziklakórházról is, nekem sok-sok érdekesség volt benne a 2. világháború magyarországi eseményeiről is. De kalandból és romantikából, nagy egymásra találásból, szenvedélyes szerelemből sincs hiány, hisz a felnövő gyerekek élete bővelkedik mindebben, bár ezek időnként giccsbe hajlanak szerintem.
A történet bonyolítása tetszett, legtöbbször izgalmas, a magyar ill. a világtörténelem eseményeit a szereplők a saját bőrükön érzik, ezáltal közelebb hozza a történelmet az írónő az olvasóhoz is. A 2. rész jobban tetszett, mint az első, nem minden annyira boldog és tökéletes, az egész valahogy életszerűbbnek tűnt, kezdtem megszeretni jobban a szereplőket, összeálltak, megértek a dolgok, a regényben és az írónő fejében is:).
Nem feltétlenül kritika, inkább csak megállapítás, h időnként a történet kissé kapkodóvá, csapkodóvá válik azáltal, h a 4 gyerek sorsát követi, így igazán egyikre sem koncentrál, helyenként mintha egyikükről - másikukról meg is feledkezne, nyilván nem könnyű 4 szálat párhuzamosan felépíteni és szőni. Emma és Gábor alakja már kicsit el is mosódik, ez már inkább a gyerekek története, bár nem csak a fiúké, ahogy a cím sejteti.
Az első könyvben még nem is tűnt fel annyira (bár visszagondolva már ott is feltűnhetett volna), de másodikra kissé kiütötte a biztosítékot, h mindenki mennyire szép…kb. ez a leggyakrabban előforduló szó a könyvben sajnos jó néhány szereplő esetében le is ragad megint ennél:S.
Na, de összességében tényleg tetszett, jobban, mint az első rész, gyorsan ki is olvastam, szerettem és ez a lényeg!

Fábián Janka: Emma szerelme

Sokat hallottam az utóbbi időben a könyvről és folytatásairól, igaz nehéz is lett volna elkerülni. Nem tudatosan, de megvártam, míg mindhárom rész megjelent, így egyben olvashattam a trilógiát.
A történet 1907-ben kezdődik, mikor megismerkedünk a trilógia főszereplőjével, az akkor még gyerek, de már gyönyörű Emmával. Apjával épp Kanadából tér vissza Magyarországra, h a haldokló férfi egykori szerelmére, Évára bízza lányát. Kibontakozik előttünk a kis balatoni város, Körtvélyes élete és megismerkedünk Emma szüleinek titkokkal teli történetével is. A múltban sok minden van, amiről inkább hallgatnak, de azért lassan minden kiderül: szenvedélyes viszony, halál, árulás, szerelem, szenvedés… A fiatal Emma élete sem marad el sokkal a szüleiétől: arisztokrata szerelem, terhesség, névházasság, majd egyik pillanatról a másikra szerelembe átcsapó gyűlölet, végül boldogság, bőséges gyermekáldás, na meg az első világháború szörnyűségei.


Mikor olvastam, igazából csalódott voltam néhány dolog miatt. Fábián Janka történelem tanár, ennek ellenére pont ezt a részt éreztem a leggyengébbnek: nem tudta elhitetni velem, h az 1900-as évek elején járunk, nem tudta visszaadni az írónő a kor szellemét, bár voltak Millenniumi ünnepségek, meg egyéb kisebb-nagyobb utalások, mégsem. Időnként olyan szituációkat ill. párbeszédeket kreált, amik elég érdekesen hatottak abban az időben, bár persze nem vagyok a kor szakértője, mindenesetre nekem furcsa volt.
Kétségtelenül nagyon gyorsan olvasható, kellemes olvasmány, de a stílusa pongyolább, mint amire számítottam, eléggé ambivalensek voltak az érzéseim a könyvvel kapcsolatban, tetszett, de…egész végig valahogy nem tudtam megbarátkozni a stílusával. Eleve nem szokványos, h manapság egy kortárs író történelmi családregényt írjon, pláne akkor, ha nem feltétlenül szépirodalmi igénnyel ír.
Persze az is igaz, h pont az Emma c. Austen regénynél panaszkodtam arra, h túl sok a leírás, több száz oldallal lehetne rövidebb a regény, itt pont ez történik: minden nagyon gyors, nincs „mellébeszélés”, leírás, táj-, vagy igazi jellemábrázolás. Kár, h a legtöbbször abszolút megmarad csak a külsőségeknél, sok szereplőről nem tudtunk meg többet annál, mint hogy milyen szép, mert persze mindenki az;).
Vannak benne bosszantó hibák, figyelmetlenségek, amik nem is igazán értem, h maradhattak benne (pl. legalább 11 hónapig „hordott” babák, sima felépülés a locked in szindrómából stb.).
Ugyanakkor, most (néhány fejezettel a teljes történet befejezése előtt) már kicsit megváltozott a véleményem. Ha csak a történetre fókuszálok, azt kell mondjam, már az első kötetnél is jól keverte a kártyát az írónő, ha időnként kicsit kiszámíthatóan is. Ami szintén pozitívum, h elég keveset olvasok magyar szerzőtől, így igazi felüdülés volt magyar emberek történeteit olvasni, a magyar történelmi események árnyékában.
A cím abszolút jól jellemzi a könyvet, Emma és a szerelme, Gábor állnak a regény középpontjában, ők az események mozgatórugói. Szerethető könyv az írónő első regénye, felkeltette a kíváncsiságomat a folytatások iránt.