Twilight(ügyi megaposzt;))

Mostanában sikk dicsőíteni vagy sárba tiporni a Twilight könyveket, ha eközül a két variáció közül kellene választanom, mindenképpen az elsőt választanám;). Kinőttem már a tini korból és soha nem voltam oda az ilyen vámpíros vagy fantasy-s dolgokért, sőt… Aztán egy idő után egyre többet hallottam ezekről a könyvekről, ráadásul olyanoktól, akiknek a véleményére adok, így aztán megrendeltem az elsőt. Elkezdtem olvasni és kb. 50 oldal után megrendeltem a másodikat és a harmadikat is és beszereztem a negyedik kalózfordítását…;). Képes voltam az 5-600 oldalas könyveket egész nap magammal cipelni, hátha adódik pár perc, amikor tudok olvasni, 2 perccel előbb értem a buszmegállóba? Könyv elő;). Ilyet, bár nem tegnap kezdtem az olvasást még egy könyv sem ért el nálam… Sokat gondolkoztam mi lehet az ok, nyilván sokaknak ez csak egy szerelmes, romantikus regénysorozat, annak is gyengécske, hazudnék, ha azt mondanám, h a szerelmi szál nem hatott rám, elvégre ki az, aki titkon, a lelke mélyén, vagy nem is csak titkon nem a nagy, igazi, megkérdőjelezhetetlen szerelemre vágyik? Azzal együtt, h kétségtelenül igen sok benne a szenvelgés, a tipródás, és nem kevés az olyan mondat, amit szerintem ember nem ejtene ki a száján… Ami viszont szerintem rám sokkal inkább hatott, az maga ez a vámpíros dolog. Lehet, h ez fura, de soha nem olvastam még semmi ilyesmit, nem láttam vámpíros filmet, mert egyszerűen nem érdekelt abszolút a téma, így aztán nekem minden új volt, egy teljesen új világ és nagyon tetszett ez a számomra teljesen ismeretlen dolog. A különleges erők, a Cullen család története, a vámpírrá válás, a vérfarkasok, na és persze a ’jelen’ bonyodalmai…Arról nem is beszélve, h mindig meg tudott lepni a sztori, egy nem várt fordulattal, vagy azzal, ahogy a mozaik lassan, apránként összeállt és ezzel értelmet nyert sok minden…
Ami még külön nagyon tetszett, h a címeknek és borítóknak is megvan a maguk szimbolikája, ez is ritkaság szerintem manapság.
Természetesen tisztában vagyok vele, h nem irodalmi Nobel díjra aspriáns könyvekről (ill. ugye szerzőről) van szó, de ez különösebben nem zavar. Az olvasás számomra kikapcsolódás, szórakozás és ennek a két szempontnak tökéletesen megfeleltek ezek a könyvek. A kritikák egy része viszont zavar, mert hülyének tekinti azokat, akik olvassák és akiknek tetszenek ezek a könyvek, a fő problémám ezzel az, h sokszor a valóban elég gyengére sikerült filmek alapján ítélik meg, vagy kritizálják a könyveket, már pedig ez elég lúzer húzás szerintem. A másik meg, h ha nem a film alapján, akkor felületes ismeretek alapján, az összességében többezer oldalas Twilight saga olvasása nélkül írja le, vagy hangoztatja valaki a véleményét, ezt szintén elég gáznak tartom. Persze nem kell mindenkinek elolvasnia, de akkor ha ezt valaki nem teszi, miért érzi szükségét, h véleményt nyilvánítson róla és főleg mi alapján teszi ezt? Persze ez nem egyedi eset, úgy áradozni egy könyvről, vagy úgy szidni, h nem is olvasta az illető:S.

Tavaly október végén, november elején olvastam magyarul a könyveket, majd idén januárban megkaptam németül és mivel nem bírom már kivárni, h végre valahára magyarul is méltóztassanak kiadni a 4. kötetet is, muszáj volt nekiugranom addig is a német verziónak, amit eredetileg nyárra terveztem, egy kicsit nyugisabb időszakra, na de sebaj, legújabb hírek szerint június 3-án jön a BD magyarul (végre, végre, vége!!!), úgyhogy azt hiszem még egyszer magyarul is terítékre kerül nálam még az idén a Twilight saga…
Másodszorra azért már nem volt annyira letehetetlen, mint elsőre, de még így is nagyon tetszett és sok olyan kis apróságra bukkantam, ami előszörre fel sem tűnt, de az egész sztori ismeretében érdekes, ill. más jelentést kap. Amit ismét megállapítottam, h az egyik ok, amiért a filmek nekem nem tetszettek annyira, mert nagyon sötétek és túldramatizáltak, míg a könyvnél összességében egyáltalán nem ez az érzésem. A másik döntő dolog szerintem, h igazából az egész történetet Bella meséli és olvasva egy abszolút karakteres, szerethető, egyéniséget ismerünk meg, (ön)iróniával, humorral, cinizmussal akinek a gondolatain időnként igen jókat lehet derülni, míg a filmben teljesen elveszik ez a karakter, marad neki csak a szenvedés… Eredetileg nekem a befejező rész tetszett legjobban, majd a New Moon, a Twilight és legekevésbé az Eclipse, az első olvasásnál túl hosszúnak, elnyújtottnak éreztem, minden igazi történés nélkülinek, érdekes módon másodszorra sokkal jobban tetszett ez a rész is, talán azért is, mert az első 2 részre a filmek miatt jobban emlékeztem (annak ellenére is, h nagyon sok az eltérés), a 3. és a 4. könyv, viszont bőven tartogatott meglepetéseket úgy is, h pár hónapja olvastam őket.
Ami a német kiadással kapcsolatban nagyon érdekes, h megváltoztatták a címeket, ami tulajdonképpen nem volt rossz gondolat, a Biss (harapás) és a bis (-ig) szavakkal érdekes játék lett belőlük (fordításban és sorrendben: Harapás reggelig, Harapás délig, Harapás alkonyatig, Harapás az éjszaka végéig), így a német címek az egész napot foglalják magukba, míg az eredetiek csak az éjszakát. A borító is más - bár most már lehet a jól ismert almás-tulipános-szalagos-sakkbábus verziót is kapni ott is - nagyon szép ez is, de nem hordoz olyan plusz jelentést, mint az eredetiek, ahogy a címeknél is lehet ez „kifogás”. Mivel Németországban már rég megjelent a teljes sorozat, ezért már díszkiadásuk is van, nekem az van meg, nagyon szép, külön dobozban vannak, gondolom majd itthon is lesz ilyen, de hát azt azért már nem veszem meg…:-).

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

A cím egy irodalomkritikai könyvre utal, melyet több száz irodalomkritikus állított össze a világ számos részéről. Véletlenül akadtam rá a listára és persze azonnal böngészni is kezdtem és némi csalódással állapítottam meg, h annak ellenére is szánalmasan keveset olvastam közülük (54), h már jó pár éve olvasok elég sokat.


1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Mindenesetre érdemes volt végigolvasni a listát, több tanulság is volt számomra:
- összesen 4 magyar író műve szerepel a listán (Esterházy Péter: Harmonia caelestis, Kertész Imre: Sorstalanság, Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája, Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek), ez összességében nem rossz, de az 1001-hez kicsit azért kevésnek tűnik.
- Minden olyan könyv felfedezése, amit olvastam, boldogság volt;), de különös öröm volt, nagy kedvenceimet viszont látni, pl. Az üvegburát, Jane Austen és Doris Lessing könyveit, vagy éppen Thomas Mannt
- Ért néhány igazi meglepetés, egyrészről olyan könyvek vannak a listán, amik, bár tetszettek, de álmomban sem gondoltam volna, h itt fogok velük találkozni:)(pl. Homo Faber, Isten veled Berlin), másrészről volt olyan, ami egyáltalán nem tetszett, sőt, nem is értem hogy kerülhettet ide;) (Törless iskolaévei)
- A wikipédiás listán jól látható, h a könyvek több, mint a harmada (364, megszámoltam:)), nem jelent meg magyarul, ez kicsit meglepett
- Rengeteg az olyan szerző, aki bár szerepel a listán - akár több művével is - de még csak nem is hallottam róla (nyilván ez az én szegénységi bizonyítványom)
- Jó néhány olyan címmel találkoztam, amiket eddig csak filmként ismertem és nem is gondoltam, h ezek alapja is egy-egy regény, ráadásul ezek szerintem nem is akármilyen (Árvák hercege, Interjú a vámpírral, A lovakat lelövik, ugye?, Casino Royale, A tehetséges Mr. Ripley, Álom luxuskivitelben, A postás mindig kétszer csenget)
- Találtam jó pár könyvet, ami felkeltette az érdeklődésemet és mindenképpen el fogom majd olvasni őket, na nem mintha olyan problémám lenne, h nincs olvasnivalóm, de pár jó könyv talomban sosem árt:) (Az utolsó mohikán, Hiúság vására, Agnes Grey, Két város regénye, Orlando, Berlin, Alexanderplatz, A Manderley-ház asszonya, Álom luxuskivitelben, Bajnokok reggelije stb., stb. stb.)
- Akadt a listán olyan is, ami bár meg volt, de eddig még nem került sorra, de most majd fog:)(Arthur Conan Doyle:Sherlock Holmes kalandjai) és olyan is, amit már meg is rendeltem egész más okból és most konstatáltam, h fent van ezen a listán (Martin Amis: Pénz)
- nem fogom elolvasni ezt az 1001 könyvet, mielőtt meghalok, az tuti, egyrészről mert van közte jó néhány olyan, amire valószínűleg nem tudnám rávenni magam, másrészről, ahogy már írtam egy csomó meg sem jelent magyarul, harmadrészről pedig így is elég hosszú azon könyvek listája, amik olvasásra várnak, de valószínűleg időnként elő fogom venni és végigböngészni, új jó könyvek után kutakodva

Guy de Maupassant: A szépfiú

Bár a regény az 1890-es évek Párizsában játszódik, tulajdonképpen a sztori akár napjainkban is megállná a helyét, sok szempontból nagyon aktuális. Adva van egy átlagos képességekkel, de átlagon felüli külsővel megáldott fiatalember, aki elsősorban ez utóbbi révén jut egyre feljebb és feljebb, hála a befolyásos szeretőknek, feleségnek (is). Az elején még ő maga és az igényei is szerények, majd ahogy jönnek a sikerek és a pénz, mindig egyre többet és többet akar: még több pénzt, hatalmat, hírnevet, szerelmet, vagyis mindent, gátlástalan törtető lesz. Kihasználja az érte rajongó nők sorát, kit így, kit úgy (bár azért a szeretőit sem kell félteni), de míg az elején még ebben is esetlen, addig a végére kegyetlenné válik. Hideg számítással leplezi le a feleségét, mikor világossá válik számára, h érdekeit jobban szolgálná egy másik asszony, majd céljai elérése érdekében gondolkodás nélkül alázza meg jövendőbelijét is. Alapjában véve mégis úgy tűnt nekem, h a „körülmények áldozata”, mert nem egy eredendően lelketlen szörnyetegről van szó, hanem „csak” azzá válik.
Remek képet fest az író a korabeli Párizsról, a társadalomról, a politikáról, sajtóról. Nekem nagyon tetszett, szórakoztató, olvasmányos, igazán jó olvasnivaló:).

Charlotte Roche: Feuchtgebiete

Néhány hónapja hallottam ill. olvastam erről a könyvről először és bár az elsőre világos volt, h nem mindennapi olvasmány, kíváncsi lettem rá, persze lehet, h pont ezért;). Már amikor meg volt németül fedeztem fel, h magyarul is megjelent (Nedves tájak címmel), eléggé meglepődtem, mert nem is hallottam róla itthon (persze ez nem jelent semmit). Külföldön nem maradt visszhang nélkül, 25 nyelvre fordították le eddig, 30 országban jelent meg és 2 millió példányban kelt el, Németországban 8 hónapig állt a bestseller lista élén. Ilyesmik nyilván nem kevés könyvvel történtek már, de nem hiszem, h sok ilyen jellegű és témájú könyvvel;).

A regény eléggé megosztó, sokan vannak, akik zseniálisnak tartják, és legalább ennyien, akik undorítónak, szerintem mindkét tábornak igaza van:). Kendőzetlenül ír a szexualitásról, az égvilágon mindent leír, ami a női testtel és főként annak intim részeivel kapcsolatos, igen pikáns történeteket mesél a főszereplő, Helen saját életéből, miközben egy aranyér operáció és egy intim borotválkozás fájdalmas következményeit „piheni ki” a kórházban. A sztorik „szeretőktől” prostikig, érdekes segédeszközökön, avokádó „gyerekeken” át már önmagukban is ledöbbentőek, pláne, egy 18 évestől…Abszolút tabuk nélkül ír, nevén nevezve mindent, olyan természetességgel, mintha egy receptet vagy egy kirándulást írna le. Időnként a megdöbbenés, máskor a kíváncsiság vagy a humor hajtott tovább olvasásnál, bár tény, h olyan részletességgel ír mindenféle testnedvekről mindenféle szituációban ill. a higiéniáról, ami nála meglehetősen „mostohagyerek”, h az undor és a gyomorfelfordulás sem került el, na és igen, bizonyos részeket kétszer is el kellett olvasnom, h heee? Ezt tényleg leírta?:O Érdekes egyébként, h azért a végére mégiscsak felváltja valamennyire az addig domináló „testiséget” a „lelkiség” és a befejezés meglehetősen „csöpögősre” sikeredett.
Németül olvasva is nagyon provokatív volt, magyarul szerintem még inkább az lett volna, időnként belegondoltam, h 1-1 történetnél el sem tudom képzelni, h festene ez magyarul leírva…nem egy újságban, vagy a neten, hanem egy könyvben;).
Egyértelmű, h az írónő tudatosan provokálni akar és sikerül is neki;), időnként talán túlzásba esik, de valahogy még a legpolgárpukkasztóbb dolgokat is olyan egyszerű természetességgel, naivsággal adja elő hősnője, h mégsem jutott eszembe, h ledobjam a könyvet.
Abszolút tabu döntögető, álszent ellenes iromány, de időnként kell ilyen is!

Theodor Storm: Aquis submersus

Először évekkel ezelőtt került a kezembe a könyv, amikor Stormtől az Erdei tavat kellett elolvasnom, de ahogy az már lenni szokott a kötetben szereplő másik írás sokkal jobban felkeltette érdeklődésemet, köszönhetően a különös címnek. Akkor nagyon tetszett, el is olvastam egyszuszra és most, amikor véletlenül rábukkantam egy antikvárimban, nem tudtam otthagyni. Magam sem értem miért volt rám anno olyan nagy hatással, h a kedvenc könyveim közé is bekerült, de van benne valami, ami még most is nagyon tetszett, bár talán kevésbé, mint anno.
Igazából történetet olvashatunk a történetben, a keret lényege egy halott kisfiút ábrázoló festmény megpillantása és alatta a négy betűé C.P.A.S., ebből az utolsó kettő Aquis Submersus vagyis „víz alá merült”, tehát megfulladt, de mire utal az első két betű, talán Casu Periculoso „veszedelmes véletlenségből” vagy Culpa Patris „apja bűne miatt”? (Ezek a latin kifejezések vhogy olyan misztikus hangulatot kölcsönöznek a könyvnek, legalábbis nekem ez volt az érzésem.) A választ teljesen váratlanul egy régi láda feljegyzései között találja meg a kíváncsiskodó és itt veszi kezdetét a valódi történet, ami számomra nagyon érdekesen van tálalva, nem hosszadalmas, unalmas, hanem pörgő, lényegre törő, majd a meglepő fordulat, és a tragikus végkifejlet sem marad el.
Érdekesnek tartom egyébként, h ebből a sztoriból, ha egy kicsit még tovább színezte, részletezte volna Storm, szerintem akár egy többszáz oldalas regényt is írhatott volna, mégis megelégedett egy alig 70 oldalas novellaszerűséggel, ami így jó, ahogy van, ahogy már fent kifejtettem, egy izgalmas 1-2 órás olvasmány.