2017. november 15., szerda

Toni Jordan: Die schönsten Dinge

Tavaly olvastam a szerzőtől, ez a könyve már régen megvolt és most anélkül vágtam bele, h elolvastam volna a fülszöveget.


Della családja már régóta abból él, h olyanok pénzét szerzi meg trükkösen, akiknek bőven van. Nem élnek igazán fényűzően, de rendkívüli alapossággal és profizmussal hajták végre ravasz akcióikat. Az egész család, vagyis a lány unokatesói, nagybátyjáék és a bátyja is a családi vállalkozást erősíti, aminek az apja a feje. Az eredeti és nagyon magával ragadó hősnő, Della legújabb projektjében biológusként egy olyan állat – a tazmán tigris – után kutatna a jóképű és kőgazdag Daniel Metcalf pénzéből, amit már jó ideje kihaltnak nyilvánítottak. Daniel alapítványa pont ilyen őrült ötleteket szokott nem kevés pénzzel támogatni, így könnyű célpontnak ígérkezik, de valami nem stimmel. Az elkényeztetett zsúrfiú túl sokat kérdez és túl sokat tud és bár Della eszes és rafinált, úgy tűnik Danielnek nem tud ellenállni és egy idő után már nem is olyan egyértelmű, h ki ver át kit. Kimondottan jól indul, teljesen magával ragadt, de aztán a 2. fele nem igazán tudott megfelelni a felfokozott elvárásaimnak sajnos és nem tudta azt sem hozni, amit az első felében. Ellaposodik, mintha elfogytak volna az ötletek, kicsit zagyva is lesz, kár érte, mert nagyon jól indult.

2017. november 11., szombat

Sarit Yishai-Levi: Die Schönheitskönigin von Jerusalem

A regény egy nagyon érdekes zsidó családtörténet, ami 4 generáció sorsát meséli el Jeruzsálemben. Érdekel a zsidó kultúra, történelem, több könyvet olvastam is a témában, itt felüdülésként hatott, h ezekbe vezet be egy kicsit, de nem esik túlzásba, nem válik dokumentaristává, szárazzá, hanem fantasztikus karakterek, szívszorító sorsok, megmosolyogtató és könnyfakasztó történetek által mesél.


A cím – Jeruzsálem szépségkirálynője - a történet főszereplőjére, Lunára utal, de a könyv igazi családregény, nem csak az ő, hanem a nagyszülei és a szülei történetét is megismerjük, csak úgy, mint a testvérei és a gyermekei sorsát. Több évtizednyi mozgalmas izraeli történelem, harcok, tradíciók, askenázi és szefárd zsidók. Az Ermoza család az utóbbiakhoz tartozik, vagyis a szerfárdok nagy etnikai csoportjához, ők az Ibériai -félszigetről elűzött zsidők, akik megőrizték nyelvüket, a judeospanyolt és saját szokásaikat, egyik központjuk Jeruzsálem. Számomra ez is érdekes és új volt, mert szerintem a szerfárdokról sokkal kevesebbet tudni, hisz a zsidók 80%-a askenázi, vagyis „német” zsidó. A tehetős Ermoza családnak delikátesz boltja hozta meg a jómódot és a társadalmi elismertséget, de a család női tagjain átok ül, ami megakadályozza a boldogságukat és azzal súlytja őket, h a férjeik nem szeretik őket. Nagyon a szívemhez nőttek a szereplők, a családtagok karakere jól ki van dolgozva. Felüdülés volt, h nem a holokauszt felől közelíti meg a zsidókat, az viszont nagy meglepetés volt, h ők mennyire a saját sorsukkal voltak elfoglalva, talán, ha 2x említette az európai eseményeket a 30-as, 40-es években, tehát itt a holokauszt tulajdonképpen szóba sem kerül. Az egyetlen kritikám, h kicsit hosszú lett – több, mint 600 oldal - kb.a háromnegyedénél volt olyan érzésem, h kezd túl hosszú lenni és egy helyben topogunk, de ennek ellenére az egyik legjobb könyv, amit idén olvastam.

2017. november 6., hétfő

Cassidy Davis: Good Afternoon, Miss Watson!

Hirtelen jött könyv, amit rögtön olvasni is kezdtem, könnyed szórakozást remélve. Az eleje kimondottan tetszett, pattogtak a szikrák, voltak benne jó kis dialógusok, gondoltam, ezt kiolvasom pár óra alatt, de aztán mégis másképp alakult.


Sarah Watson a dúsgazdag, nagyhatalmú üzletember, William Watson lánya, nála is dolgozik, de apja sosem becsülte, sosem szerette, Sarah mégis neki akar bizonyítani. Mikor az általa vágyott pozícióra apja Grayson Thutont veszi fel, gyűlöli a fickót, de a pasi nem az a fajta, akit sokáig lehet…vicces, okos és persze őrülten szexis, kerülgetik egymást, majd heves viszonyba, később kapcsolatba kerülnek, de túl szép és egyszerű lenne minden… Grayson teljesen váratlanul egy hang nélkül lelép és eltűnik Sarah életéből, talán érdekes lett volna az ekkor bennük kavargó gondolatokról, érzelmekről olvasni, de nem, rögtön ugrunk egy évet, amikor újra találkoznak és persze gyorsan össze is jönnek újra.
A nekem nem tetsző dolgok sora rögtön a prológussal kezdődött, ahol a szerző másfél oldalban konkrétan összefoglalja a könyv tartalmát (és ez nem a fülszöveg volt!). Ezen meglepődtem, de azon végképp, h a könyv tényleg ennek a „vázlatnak” a bővebb kifejtése volt, ennek mi értelme? Ez nagyon idegesített, ahogy az abszolút kidolgozatlan szereplők és a teljesen felszínes cselekmény is. Még csak azt sem mondhatom, h erotikus regény lenne – bár talán leginkább még ez volt a cél - mert még ez is harmatgyenge. Szóval az egész olyan „semmilyen” volt és ez szerintem az egyik legrosszabb kritika egy könyvvel szemben, ha nem tud „valamilyen” lenni…

2017. november 3., péntek

Colleen Hoover: Weil wir uns lieben

Idén olvastam a trilógia első két részét, de úgy be is sokalltam, h a harmadikat hagytam, mivel azonban nem szeretem a befejezetlen dolgokat, most nekiláttam.


Will és Lake végre házasok és rövidre szabott nászútjuk során sorra felelevenítik találkozásuk és kapcsolatuk fontos pillanatait. Vagyis egy fejezet, h mit érzett, gondolt Will pl. mikor először látta meg a lányt, majd a következő fejezetben a jelenben beszélnek erről. Elég szánalmas az egész koncepció, h egy ilyen semmilyen sztoriról ennyi bőrt lehúz. Az amazonos értékelésekben is meglátszik ez, míg az első két kötet kimondottan jó osztályozásokat kapott, a 3. csak hármast és még az is túlzásnak tűnik. A könyv 90%-ban semmi újdonság nincs, a végén ad egy kis kitekintést a következő néhány évükre, ennyi mindössze az újdonság. Ráadásul borzasztó csöpögős, rózsaszín és romantikus,de a brrrrr fajtából:S, pont ezért végig arra törekedtem, h minél előbb túl legyek rajta és nagyon örülök, h végeztem ezzel a három kötettel, valószínűleg ezzel egyúttal a szerzővel is végeztem.

2017. október 30., hétfő

Kerstin Hohlfeld: Wenn das Glück anklopft

Több könyvet olvastam már a szerzőtől, tetszett ahogy ír: könnyeden, viccesen, szórakoztatóan.


Az elvált, 2 kamaszodó gyerekét egyedül nevelő konyhatündér, Mielena élete megváltozik, amikor túlsúlya miatt porckorong sérvet kap. Hirtelen kinyíik számára a világ, elmegy egy csoportba, gerinctornázni és olyan nőket ismer meg, akikkel egyébként nem került volna kapcsolatba. A 4 teljesen különböző nő – a 4 gyerekes, mindig pörgő/ a lányát egyedül nevelő, otthon ülő/a bombázó, sikeres, de magányos főszerkesztő – gyorsan elválaszthatatlan lesz. Hohlfeld különböző nőket és sorsokat mutat be, más-más problémákkal, de most nem a túlsúlyosak a szánni valók, sokkal inkább a szépek. Hisz Vivianne hiába gyönyörű, karcsú és sikeres, mégis boldogtalan és magányos, míg a duci Mielena kegyeiért – szó szerint – sorba állnak a pasik és az addig meglehetősen visszahúzódó életet élő nő, hirtelen nagy kanállal kezdi enni az életet és a pasikat.
Van némi fondorlat és intrika is, de végül mindenkinek elég jól alakulnak a dolgai. Laza, csajos könyv, de inkább már a 30-as, 40-es generációnak és generációról.

2017. október 26., csütörtök

Laura Moriarty: Weil wir glücklich waren

A könyv a várólistámon volt, ill. abban a nagy kupacban, amit már jó pár éve az egyik német barátnőmtől kaptam. Nem nagyon tudtam mire számítsak, a fülszövegből nem sok derült ki, ahogy kb. az első 100 oldalból sem.


Kis család, anya, apa, 2 lány, az apa és a nagyobbik lány ügyvéd lesz, a kicsi egyetemi előkészítőre jár, orvos akar lenni, a szülők aztán elválnak, ez az anyát teljesen megzavarja. Veronica, a kisebbik lány a főszereplő, aki nehezen boldogul a suliban, mindenkinek meg akar és meg kell felelnie, majd valami fellázad benne ez ellen, sorra csinálja a hülyeségeket és úgy tűnik az élete összeomlik. De ebben a nehéz időszakban sok mindenre rájön magával és a jövőjével kapcsolatban és összességében jól jön ki a dologból. Nincsenek nagy történések, egy normális, esendő család életébe pillantunk bele kb. 2 éven át és a múltjukba is egy kicsit és a történet tele van példákkal arra, h valamit eltervez az ember, de attól még nem biztos, h az úgy lesz és jó, ha úgy lesz, mert változunk és az álmainkat, vágyainkat időnként nem árt a valósághoz szabni. 1 év után is bepillantunk az életükbe, megbékéltek a sorsukkal, ami talán pont ennek is köszönhetően jól alakult. Érdekes olvasmány volt, mert ritkaság az ilyen regény mostanság, amiben elég kevés a történés, de ez egyáltalán nem vált hátrányára, jobban lehetővé tette az elgondolkodást egy-egy kérdésről, felhívta a figyelmet néhány élethelyzetre, mindezt olvasmányos, jó stílusban leírva.

2017. október 21., szombat

Melanie Raabe: Die Wahrheit

Ritkán olvasok thrillert, de anno ennek a fülszövegét elolvasva tudtam, h tetszeni fog és így is lett tényleg.
Sarah 7 éve neveli egyedül 8 éves fiát, Leot, miután a férje, Philipp – a jó családból származó, dúsgazdag üzletember - egy dél-amerikai üzleti út alkalmával nyom nélkül eltűnt.


A nő 7 év után először hív vendégeket, levágatja derékig érő haját rövidre, végre készen áll a felejtésre, egy új életre. Ekkor jön a telefonhívás, h megtalálták a férjét, életben van és pár nap múlva érkezik. Az öröm mellett Sarah félelmet, frusztrációt, megkönnyebbülést és bizonytalanságot érez, elvégre 7 év hosszú idő, maga sem tudja mire készüljön, mit gondoljon. Az igazi sokk a repülőtéren következik, amikor az erőszakos riporterek és fotósok gyűrűjében megtörténne a család egyesítés, de a férfi, aki azt állítja magáról, ő Philipp, nem Sarah férje. Még belegondolni is hátborzongató a szituációba…Az idegen jól játssza a szerepét, mindenkit meggyőz, de Sarah átlát rajta. Mit tehet a nő, ha nincsenek családtagok, régi jó barátok, akik igazolnák az állítását? Elkeseredett küzdelembe kezd, próbálja összerakni a puzzle-szerű részleteket, a történet végig nagyon izgalmas, tele bizonytalansággal, végig arra késztetett, h én is spekuláljak és tetszett, h nem jöttem rá, mi lesz a megoldás, az meg pláne, h volt megoldás és a vége nem nyitott. A kritikám talán, h sok a bonyolítás benne, időnként túl sok is, vannak benne következetlen dolgok is és ezek után a megoldás talán túl egyszerű, mégis tetszett.